Nem kapja vissza vagyonát Hitler merénylőjének lánya

Egy cseh bírósági döntés szerint nem kaphatja vissza egykori prágai vagyonát Monika Oppenheim, Eduard Brücklmeiernek, a náci Németország londoni diplomatájának lánya, akinek édesapját a Hitler elleni sikertelen merényletben való részvételért 1944-ben kivégezték.

Oppenheim asszony védője azt állítja, a vagyon háború utáni elkobzása a Beneš-dekrétumok alapján törvénytelen volt, mert Brücklemeier részt vett az antifasiszta ellenállásban. Viszont a prágai városi bíróság szerint a vagyon elkobzása összhangban volt az akkor érvényes csehszlovák törvényekkel. Az a tény, hogy a diplomata részt vett a Hitler elleni merényletben, jogi szempontból nem befolyásolja az ügyet. A dekrétumok ugyanis kimondták, csak olyan német, illetve magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár vagyonát nem szabad elkobozni, aki az antifasiszta harcban konkrétan Csehszlovákia érdekében vett aktívan részt. Ezt Oppenheim aszszony védőinek nem sikerült bizonyítaniuk.

„Vitathatatlan, hogy Brücklemeier részt vett a Hitler ellenes merényletben, amiért tisztelet illeti, de az nem bizonyítható, hogy a merénylet célja a németek által leigázott nemzetek felszabadítása volt” – indokolta a döntést Zdeněk Kučera, a bíróság elnöke. Megjegyezte: Brücklemeiert maga Hitler nevezte ki londoni konzulhelyettesnek, és ő esküvel fogadott hűséget a náci Németországnak. Monika Oppenheim ügyvédje bejelentette, védence a cseh legfelsőbb bírósághoz fordul jogorvoslásért.

Eduard Brücklmeier családja a II. világháború idején a híres prágai Óvárosi tér egyik házát birtokolta, s lánya most azt szeretné részben visszaszerezni. Monika Oppenheim először 1998-ban vitte bíróság elé az ügyet, s akkor a prágai kerületi bíróság igazat is adott neki. Prága városa, a ház mai tulajdonosa, azonban fellebbezett, és a legfelsőbb bíróság megsemmisítette a döntést. A ma 64 éves Oppenheim asszony Londonban él. Beadványában azt állítja, apja sosem volt a náci párt tagja, és katona sem volt a náci hadseregben. A háború előtt és alatt is diplomataként dolgozott. Egyike volt azoknak, akik 1944 júliusában megpróbálták Hitlert eltenni láb alól. A merénylet azonban nem sikerült, Hitlert az észak-poroszországi Wolfsschanzeban álló főhadiszállásán felrobbant bomba csak könynyebben sebesítette meg.

Az összeesküvőket hazaárulásért 1944 októberében felakasztották, a náci birodalom elkobozta minden vagyonukat, beleértve a prágai Óvárosi téren álló házrészt is. Oppenheim asszony szerint apja az antifasiszta ellenállás tagja volt, s ezért vagyonának újabb elkobzása a cseh állam által a Beneš-dekrétumok alapján a háború után törvénytelen volt. A II. világháború után a ház jogilag a cseh fővárosé lett, mint volt német vagyon, a Beneš-dekrétumok alapján.

Monika Oppenheim a ház egyötödét követeli, többi része a család más tagjaié volt. Szakértők szerint igaza van abban, hogy ő az örökös, s ez iratokkal bizonyítható is, de a Beneš-dekrétumok miatt nem kaphatja vissza vagyonát.

A bonyolult jogi probléma másik vetülete, hogy a házrészt nem a csehszlovák, hanem a német állam kobozta el, s mint német tulajdon került a dekrétumok alapján a csehszlovák állam kezébe. Cseh jogászok szerint követelésével ezért a német államhoz kellene fordulnia, s ott kellene kárpótlást kapnia. A csehek szerint mindjárt 1945 után kellett volna beadnia kérelmét, akkor – mint bizonyíthatóan náciellenes család tagjának – talán Berlinben és Prágában is lett volna esélye.

Oppenheim asszony egyébként nem a cseh kárpótlási törvények, hanem az általános, polgári törvények alapján igényli jussát. Hasonló módon járt el az arisztokrata František Oldřich Kinsky is, akinek – bár legtöbb követelését elutasították – hatalmas családi vagyonának töredékét azért sikerült visszaszereznie.