Nem jött be Macron politikai szerencsejátéka

Macron valószínűleg arra játszott, hogy a választópolgárok meggondolják azt, hogy a szélsőjobboldalt tényleg kormánypozícióba juttassák. Ahogy az kiderült, ez egy naiv elképzelés volt. 

A francia politikai rendszerről azt kell tudni, hogy alapjában véve elnöki rendszerről van szó, de ennek ellenére fontos a parlament összetétele is. A kormányfőt az elnök nevezi ki, de az elnökkel szimpatizáló parlamenti koalíció nélkül nehéz az országot sikeresen kormányozni. 

Emmanuel Macron tehát azt kockáztatta, hogy ha érvényesül a választási papírforma, akkor vagy a Nemzeti Tömörülés szerez parlamenti többséget, vagy a parlament reális többség nélkül marad. 

Mivel Macron elnöki mandátuma 2027-ig szól, a francia elnök azt kockáztatta, hogy a legrosszabb esetben több évig egy vele szemben ellenséges kormánnyal kell majd együtt élnie. A francia politikai elitet éppen ezért érte meglepetésként a nemzetgyűlés feloszlatása, mert a lépés sokkal több kockázattal járt, mint esetleges pozitívummal. 

Mint azt a francia parlamenti választások első körének eredményei mutatják, a francia választópolgárok nagy része kellően frusztrált a francia társadalom és gazdaság helyzetét illetően, és ezért hajlandó a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülést akár kormányba is juttatni. 

Mivel a francia parlamenti választások két körből állnak, a képviselői helyek eloszlását ma még nem lehet tudni. Amit azonban tudni lehet, az az, hogy a Nemzeti Tömörülés az első körben a szavazatok 33 százalékát szerezte meg, és már hivatalosan is Franciaország legfontosabb politikai erőjévé vált. Az Új Népfront néven futó baloldali szövetség a szavazatok 28 százalékát szerezte meg, míg Emmanuel Macron pártja csak a szavazatok 20 százalékát tudta bezsebelni. 

Várható, hogy a baloldali szövetség és a centristák összefognak a szélsőjobboldal ellen, és visszaléptetik jelöltjeiket egymás javára, de az előrejelzések szerint így is a Nemzeti Tömörülés rendelkezik majd a legtöbb parlamenti képviselővel. 

Még a legoptimistább forgatókönyvek szerint is jó esély van arra, hogy Emmanuel Macron elnökségének utolsó éveit kevéssé hatékonyan tölti, és kijelenthető, hogy az általa kreált francia politikai közép eszméje megbukott. Ez nemcsak a több sebből vérző francia gazdaságnak rossz hír, hanem az Európai Uniónak is, melynek az utóbbi időben Macron a legfontosabb mozgatóereje volt. Ahogy a német–francia tengelyben meggyengült Németország szerepe, a francia elnök magára vette a felelősséget, és szállította az ambiciózus uniós jövőképeket. 

Macron pozíciója a lehető legrosszabb pillanatban gyengül meg, amikor előre törnek az EU-val szemben erősen kritikus európai populista pártok. 

Sosem tudjuk meg igazán, hogy mi vezette Emmanuel Macront az előre hozott parlamenti választások kiírásához. Valószínűleg a francia elnök abban bízott, hogy erre a váratlan lépésre politikai ellenfelei nem lesznek felkészülve, és jó választási eredmény esetén ő lesz a francia politika hőse. A politikai valóság azonban nem követte a terveket, és több kommentátor már a Macron-korszak végéről beszél. Emmanuel Macron ugyan 2027-ig hivatalban marad, de politikai akcióképessége jelentősen meggyengül.