Nekünk is befűthetnek a britek

Most arra kellene koncentrálnia, hogy a brit gazdaság és a választók érdekeinek megfelelően az uniós népszavazás kedvező kimenetele előtt egyengesse az utat, de több minisztere is kész ezzel szembe menni.

A „nem” kampány zsigeri érzelmekre ható vonalával szemben minden racionális érv gyengének tűnik. A briteket nem könnyű a valutaalap jelentéseivel győzködni, hogy a növekedésük mennyire visszaesne, ha kilépnének az unióból; ezzel szemben riogatni őket a brüsszeli merénylettel vagy más gyűlöletbeszéddel nem nehéz. Holott tudjuk, hogy a rendészeti együttműködés nem az unió harmonizált része, tehát a mostani terrorhullámhoz nem Brüsszelnek, hanem a tagállamoknak, és elsősorban az együtt nem működésüknek van köze. Ebben pedig éppen London az egyik főkolompos, mindig is csak gazdasági felületnek tekintette az uniót, és akadályozta az egyéb politikai együttműködést. Csakhogy ez nem fekete-fehér játék, a többi tagállamnak fontos lenne a további területek – közös határvédelem, terrorizmus megelőzése, és persze az adópolitika – harmonizálása.

Cameron viszont a sikeresen lekevert skót függetlenségi népszavazás után lapot húzott a tizenkilencre, és bedobta a brexit néven futó új ötletét, a szigetország kilépését az unióból. A népszavazás óriási kockázat nemcsak saját országa, hanem a maradék 27 tagállam számára is, s ez történelmi bűn a jelenlegi instabil geopolitikai helyzetben. Az oroszok tapsikolva támogatják a brit kilépéspártiak kezdeményezéseit, alapítványait, ahogy az orosz vonalról támogatott médiafelületeken is gyakran bukkanni brexit párti hírekre. A kilépés Moszkvának jönne a legjobban. A legrosszabbul pedig minket érintene, mert komoly hullámot indíthat el. Több ország belengette, hogy akkor ők is szavaznának a kilépésről. Cameron balul elsülő trükkje az egész unió dezintegrációjához vezethet, ami azt jelenti, hogy eddigi szigetünk a globalizáció viharában végképp darabjaira hullik. A legnagyobb kockázat a miénk, kelet-európaiaké, mert ha az EU diszfunkcionálissá is válik, a nyugati tagállamok könnyűszerrel megcsinálhatják a maguk új integrációját. Ezzel Közép-Európa kimaradhat úgy a következő Schengenből, mint az európai fősodorból. Főleg a jelenlegi politikai vezetőkkel, akik nem az európai egység zászlóvivői, bár országaik ebből is éltek meg az elmúlt évtizedben.

Cameronnak egyre több banánhéjat kell kerülgetnie a június 23-i népszavazásig. A saját párttársai is szorongatják, egyre több a pletyka a szeptemberi leváltásáról. Az pedig, hogy apja és ő is gyakorlatilag „adócsaló” billogot kapott a panamai offshore-ügyben, tovább gyengíti párton belüli pozícióját és hitelességét a választók szemében. Csak reménykedhetünk, hogy egy sikeres szavazásig megússza a brit miniszterelnök, utána viszont nyugodtan elszámolhatnak vele a konzervatív választói.