Nehéz búcsút inteni

Gondolom, a visszautasíthatatlan ajánlatról többeknek egy kultuszfilm jut az eszébe, na de ne legyünk rosszmájúak. Fico, amellett, hogy e sorok írójának nem nagy kedvence, hatalomtechnikai szempontból nem nevezhető rossz miniszterelnöknek. Iveta Radičovával szemben ő valóban szilárdan markolja a kormányrudat, azt, hogy milyen a legénység minősége – hogy a szerencsétlenül korán távozott miniszterelnök asszony másik bon mot-jára emlékezzünk –, azt most ne firtassuk. Fico erős kézzel kormányoz, és az államirányításban nyugodt körülményeket teremt. Hogy mihez, ez már egy másik kérdés, de az nem tárgya e rövid jegyzetnek. Fico pár dolgot kétségkívül helyesen érzékel. Egyetérthetünk vele abban, hogy a miniszterelnök személye polarizálja a társadalmat, vagy hogy mindenért az övé a felelősség. Az interjú során, melyet az állami hírügynökség készített, a vizionárius kormányfőnek nem kellett izzasztó kérdésektől tartania, azt is elmondta, hogy fáradt, megviselt, a nehéz döntések bedarálják őt. Meg kell a szívnek szakadnia. Lám, 2014 végén a különböző évértékelőkben szakértők azt vetítették előre, ez az év kicsit más lesz, mint az előző volt, mert most nem lesznek választások. Robert Fico, úgy látszik, a baráti pálinkázások közepette sokat inspirálódott magyar kollégájától, és lehet, hogy a permanens kampányról is eszmét cseréltek. Mert az ilyesfajta nyilatkozatok már egyértelműen a kampány részei. 2016 márciusában vonulunk újra urnákhoz, addig még egy év és két hónap van hátra, de úgy látszik, nem lehet eléggé időben kezdeni.Robert Fico most ilyen kéretősre vette a figurát, de abban komolyabb összegben mernék fogadni, hogy ha 2016-ban lehetősége nyílik egy harmadik ciklusra is, arról azért nem lesz olyan nehéz meggyőzni őt. A jelenlegi jobboldal felől egyelőre nyugodtan alhat. Sőt, felőlük akár már a győzelmi beszédét is írhatja.