Négy másodperc demokrácia

Tulajdonképpen ez az a kérdés, amelynek megválaszolását az e héten Budapesten történtek után nem lehet megkerülni, ha egyáltalán úgy akarjuk érezni, hogy demokráciában élünk. 

Ha valaki nem ismerné a történetet: már jó ideje lehetett tudni, hogy a legfelsőbb bíróság szerepét betöltő Kúria kedd reggel kihirdeti döntését arról, megfelel-e minden jogi és formai keretnek az a népszavazási kezdeményezés, amelyet egy lényegében ismeretlen nő nyújtott be, és amely a boltok vasárnapi zárvatartásáról szólt. És sejteni lehetett azt is, hogy a kérdést elutasítják, így pedig ismét megnyílik a lehetőség új kezdeményezés benyújtására ebben az ügyben. 

Merthogy a Fidesz parlamenti többsége pár éve törvényt módosított, így ma Magyarországon egy kérdésben egyetlen érvényben lévő népszavazási kezdeményezés lehet – az időben elsőként benyújtott. Minden más előterjesztést az adott témában automatikusan elutasítanak. 

Szóval lehetett számítani arra, hogy a Kúria kidobja az eddigi kérdést, akkor pedig az MSZP (négy sikertelen próbálkozás után) ismét próbálkozik majd. A párt politikusai oda is mentek már reggel hatkor a Nemzeti Választási Irodához, hogy tuti elsők legyenek, ám legnagyobb megdöbbenésükre ott jó pár kigyúrt, többnyire kopasz, és semmiképpen sem barátságos fiatalember állta útjukat. Megjelenésük, kiállásuk, otromba beszólásaik fenyegetőek voltak, panaszkodtak az ellenzéki politikusok, és aki fényképeket, videókat látott az eseményekről, az valószínűleg el is hiszi ezt. 

Aztán úgy fél óra múlva betipegett egy ősz hajú, idős néni is, leült egy padra, és senkihez sem szólt, ám amikor a Kúria döntése megjelent, ő elindult a blokkoló óra felé, amelyen az elsőséget jelezni lehetett, a jól nevelt fiatalemberek pedig nyomban mellé álltak. Az MSZP-seknek esélyük sem volt előbb odaérni, nekik maradt ismét a második hely, és a bukta. Négy másodperccel maradtak le, de ez lényegtelen – elbuktak. 

Ezzel pedig ott is vagyunk az eredeti kérdéseknél. Belefér-e a megfélemlítés a demokráciába? A kopaszok szabad joga arra, hogy ott álljanak, fenyegetően nézzenek, beszéljenek, túl van-e már azon a határon, amik a demokráciát sértik? Illetve ha valaki úgy érzi, hogy nem, akkor mi a megoldás? Akkor ezután az MSZP-seknek is szabadon éppen ott találkozó keményfiúkkal kell megjelenniük valahol, aztán lesz, ami lesz, az erősebb és fenyegetőbb akarata érvényesül? 

Ezt akarjuk? És őszintén: valóban ezt akarja a magyar kormány? Mert ha a kaland végeredményét (vagyis, hogy az MSZP ismét elbukott egy lehetőséget) nézzük, akkor ennek a legnagyobb nyertese nem más, mint a kormány, amelynek egyik jelképerejű intézkedése bukhatna el a népszavazáson. Ráadásul vannak fura „véletlenek is”: kiderült, hogy a rokonszenves fiatalemberektől csomó kapcsolat a Fidesz alelnöke felé mutat; kiderült, hogy a politikailag aktív néni, akit segítettek, éppenséggel egy ősfideszes, akinek férje egy település polgármestere; és kiderült, hogy a kormánypárti politikusokat szinte egyáltalán nem zavarja, ami történt. Sőt! 

Tulajdonképpen lehet, hogy ez itt már nem is demokrácia? Hát, lehet.