Napóleon és a seregélyek II.

Hanem ha már a mézről van szó, elmondta, pár hete ajándékba kapott egy üveg hársfamézet egy őstermelőtől, amely számára azóta is e világon túli örömök forrása. Sötét és fűszeres, valami hihetetlen produktum. Nem vagyok egy méznáci, nem akarom, hogy a méheket úgy dolgoztassák, ahogy nekik nem jó, legyen a mézben az, amit épp találnak a kis szorgos zümmentők, de ez a hársméz, ez most beütött. Talán-talán még azt a gyerekkoromban kóstolt, áttetsző gesztenyeszín bodzamézet is feledteti, amelyről csak annyi emlékem van, hogy nagymamám etette velem, keresztben bordázott hétdecis üvegből kanalaztam, az üvegre pedig néhány centis kék gyári felirattal azt írták: LEČO. Bandikát úgy elragadta Ervin emlékeinek lírai lendülete, hogy megszokásból ismét cukrot pakolt kávéjába. Ráadásul észre sem vette, kuzinja pedig direkt nem szólt neki.

Bandika közben másik kedvenc témájáról, a seregélyekről kezdett értekezni. Néhány hete még örömmel állapította meg, hogy a globális felmelegedés rendezni látszik a seregélyproblémát, hiszen a hamarabb beérett szőlőt leszüretelik az emberek, mire a seregély a még lábán levő napraforgóról átállna amarra. Azóta a napraforgót learatták, nagyrészt már a kukoricát is, vagyis a seregélyek törhetik a fejüket, mit egyenek. De nem. Nem, mert jut nekik még bőven szőlő is, ugyanis idén annyi termett, hogy akinek kellett, az már leszedte szeptemberben, akinek kellett, megvette, megteltek a tárolóedények, az exportfeltételek megváltoztak, kivinni sincs nagyon hová, szóval jó pár tonna szőlő kint lóg még a tőkéken. Az őstermelők közül néhányan ki is jelentették, hogy akinek kell, leszedheti ingyen. De hát kinek kéne? Így aztán mégis csak a seregélyek fogják lecsipegetni, és még rájuk sem fog szólni senki. Ervin megtapsolta a mutatványt, majd elárulta, hogy neki erről az 1805-ös austerlitzi (Slavkov u Brna) csata jut eszébe, amelyet a három császár csatájaként is ismerhetünk. Itt ugyanis Napóleon egy ájurvédikus masszőr bocinyugalmával verte könnyedén tönkre az egyesült osztrák és az orosz hadsereget. Már a helyszínt is ő választotta – kiürített egy fennsíkot, hogy odacsalja az osztrák és az orosz csapatokat, akik azt hitték, ezzel lépéselőnyre tettek szert és egyesültek. Napóleon kivárta, míg elkezdenek támadni, a legütőképesebb egységeiket feltartva pedig a saját gyalogságával összezúzta a gyenge szövetséges középhadat, így gyakorlatilag elfelezte az ellenséget, ezt a két felet pedig külön-külön semmisítette meg, illetve szórta szét. Mondani sem kell, hogy a szövetségesek voltak túlerőben: 92 ezer katonájukkal 20 ezerrel többen voltak a franciáknál. És a legviccesebb, folytatta Ervin, hogy a franciák statisztikáiban az 1305 halott és a 6940 sebesült mellett az is szerepel, hogy 1 fő eltűnt. Na, ő vajon hová lett? Bandika szerint valószínűleg halálra röhögte magát, mint idén a seregélyek. Vagy elküldték sörért.