Napóleon és a seregélyek

Ezt kérdezte Bandika Ervintől azon a homályosan aranyló szeptemberi reggelen, amelyik tegnap volt. Ervin nem hallotta, ő csak a gemenci szarvasokról hallott, de azokról is csak a Kispál és a Borz elnevezésű, néhány éve megszűnt, de azért időnként még koncertező magyar táncdalénekes formáció egyik slágerének köszönhetően. Bandika tehát kénytelen volt elmagyarázni, hogy idén megszületett a Gemenci Gabonapárlat, melyet miért ne nevezhetnénk magyar whiskey-nek, ha magyarnak magyar, és whiskey-nek is whiskey. Egy Pörboly nevű faluban készítik, és néhány budapesti pohárszékben már hozzáférhető. De ez mind semmi ahhoz képest, hogy a hétvégén a pozsonyi Fő téren valami huligánok ledöntötték a réznapóleont – folytatta Bandika. Ervinnek pillája sem rebbent, hisz sohasem is járt Pozsonyban, nem tudja, milyen az, amikor egy téren rézből öntött, napóleoni ruhát viselő alak padra támaszkodik, hogy turisták fényképezkedhessenek vele, és azt sem tudja, milyen, amikor egy ilyet ledöntenek a huligánok. Ráadásul nem is szeretne további információkat szerezni sem ilyen, sem hasonló jelenségekről. Bandika szerint ugyanakkor felháborító, hogy a mai huligánok mit meg nem engednek maguknak. Mi jön még ezután? Belenyomják a földbe Kandit, azaz Čumilt, a város másik gigantikus turistalátványosságát? 

Ő egyébként szintén rézből készült, és nem kell róla mást tudni, mint hogy egy álcsatornából kikandikáló kedves utcai dekorációs elem, afféle gigagiccs, mellyel nem lehet nem lefényképezkedni. Ez annyira igaz – folytatta Bandika –, hogy néha egy komplett cigányzenekar táborozik le a Čumillal szembeni falnál, vasárnap délben körbe-körbe játsszák a Monti-csárdást, a japán turisták meg úgy érzik, ez maga a Tejúttal kikövezett turistamennyország. Ervin erre sem reagált, neki aztán mindegy, hogy csumil vagy damil, Monti-csárdás, vagy csontimártás. Hanem aztán mégis megszólalt. Jobbat mondok magának. Azt hallottam, hogy a globális felmelegedés hatására előretolódott szüreti időpontok legnagyobb vesztesei a seregélyek. Ugyanis szeptember első felében még lábán a napraforgó, ami ugye olajos mag, tápanyagban gazdagabb nasi az okos madárkáknak, vagyis amíg van napraforgó, nem eszik a szőlőt. Mire meg learatták a napraforgót, addigra a szőlőt is leszedtük. Vagyis meg lettek előzve. Na ez már valami énszerintem – nyúlt Ervin a piros Óbesterért, ugyanis ősz lévén ismét hadrendbe állította a cseresznyés pipadohányt.