Jakub Pohle, egy szatirikus weboldal rendszergazdája Martina Šimkovicová festményét látva úgy döntött, büntetőfeljelentést tesz ismeretlen tettes ellen, amiért az Arte Castell kiállításon plágiumot állítottak ki. (Kép: Instagram/malycynik)
Nagyon nem vicces
Ha vígjáték-forgatókönyvet írnék ebből a sztoriból, a stúdió visszadobná, hogy nem életszerű. Bizony, jót nevetni csak azon lehet, ami szépen indul, de valamiért félresiklik. Olyan nincs, hogy egy kulturális miniszter saját műveként állít ki egy Monet-kifestőt egy nemzetközi tárlaton. És mégis van.
Martina Šimkovičová miniszter asszony szabad idejében, amikor épp nem a kultúrát rombolja, festegetni szokott. Helyes, az embernek legyen valamilyen hobbija, amit lelkesen űzhet, amibe belefeledkezhet, ami sikerélményt ad neki!
Én például egy ideje gitározgatok, és minden apró előrelépésnek nagyon tudok örülni, sőt, ma már egész másra figyelek a koncerteken, mint amikor még nem voltam „beavatott”. De eszembe se jutna fellépni a Szlovák Rádió nagytermében, pedig az a kedvenc koncerttermem a fővárosban – kiváló az akusztikája, gyönyörű, egyszerre tekintélyt parancsoló és barátságos. Még akkor sem gondolnék ilyesmire, ha engem neveznének ki rádióigazgatónak, és mint ilyen, némi pénzzel is támogatni tudnám a koncertet. Kultúrember ugyanis ilyet nem csinál.
A Covid alatt hirtelen megugrott a gitáreladások száma, a bezártság előcsalta az emberekből a muzsikusokat. A festékek és vásznak tekintetében nem készült ilyen statisztika, de gyanítható, hogy azokból is több fogyott, mint korábban. A műkedvelő festők, grafikusok gyakran rendeznek csoportos kiállításokat, általában nagy sikerrel, mert sok a kíváncsi rokon, ismerős. A komoly galériákban azonban csak magasan jegyzett képzőművészeknek lehet tárlatuk, mert ez a világ rendje. Illetve ez volt – egészen mostanáig.
A miniszter asszony ugyanis a pozsonyi várat nézte ki magának, ott akasztotta ki egy tájképét, amely, mint kiderült, kísértetiesen hasonlít a francia impresszionista festőóriás, Claude Monet egyik alkotására.
A színek, a formák szinte ugyanazok, csak a lélek és a kreativitás hiányzik róla. Ezek nélkül pedig nem nevezhető műalkotásnak egy tárgy, csupán a magas művészet utánzásának, azaz giccsnek.
A hobbifestőt az különbözteti meg a dilettánstól, hogy míg előbbi tisztában van saját képességeivel, nem tartja magát művésznek, de felnéz a nagyokra, utóbbi meg van győződve róla, hogy neki is ott a helye köztük. Nem tűri a kritikát, sőt gyűlöli azokat, akiket elismer a szakmai elit. És ha hatalmi pozíciójából kifolyólag módjában áll, ki is rúgja a szakembereket, és dilettánsokat ültet a helyükre.
Ez zajlik most. És ennek mintegy demonstrációja, vizuális „leképezése” az a bizonyos festmény a pozsonyi vár kiállítótermében, amelyről ráadásul kiderítette valamelyik mocsok, hogy az Amazonon meg lehet rendelni, amolyan felnőtt kifestőként. a fehér alapon meg vannak számozva a mezők, minden szám egy-egy színárnyalatot jelöl, így sokkal könnyebben megy a munka.
Amikor miniszteri ámokfutása kezdetén Šimkovičová a Szlovák Nemzeti Galériában járt, kevesellte a festményeket a falakon. (Később aztán ki is rúgta az igazgatónőt). Vagyis ez a szőke asszony annyit sem tud, hogy a képzőművészet nemcsak képeket jelent, hanem például videókat, installációkat, objekteket is.
Ezek után nehéz megjósolni, merre kanyarodik a történet. De vígjáték biztos nem lesz belőle.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.