Nagyon jó vicc

Lehetőleg mindet. És lehetőleg a cél előtt. Amikor már lélekben a győzelmet ízlelgeti.

Az én megyei választásom is ilyen játék, azzal a különbséggel, hogy az elején mérgelődtem. Pontosabban: feldühödtem, megdöbbentem, elborzadtam. Ugyanis az egyik képviselőjelölt elárasztotta a lakótelepet egy viccgyűjteménynyel. Én bele sem néztem. Ám a képviselőjelölt felesége, aki maga is képviselőjelölt, csak egy másik városrészben, a saját körzetében ugyanezzel a viccgyűjteménnyel kampányolt. S az ott lakó ismerősöm belenézett. Nem semmi, amit látott. Mielőtt elmondom, még tudni kell, hogy mindkét jelölt tapasztalt helyi politikus, évek óta oszlopos tagja az adott városrész önkormányzatának, s már a harmadik pártját fogyasztja. Tehát nem valami ügyetlen kezdők, akik véletlenül ostoba hibába estek. Nem mintha azoknak elnézném! Szóval a humoros kedvű politikusok az előszóban olyasmit írnak, hogy a politika ugyan komoly dolog, de az embereknek szórakozni is kell. Ezért ők csokorba gyűjtötték kedvenc (!) vicceiket, és szeretettel közreadják. S íme, a vicc, amely kihozott a sodromból.

Egy ember az utolsókat rúgja. Halálos ágyán megkéri a fiát, hogy intézze el neki a kettős állampolgárságot. Minek az neked, kérdezi a fiú. Mert így, ha meghalok, eggyel kevesebb magyar lesz.

Mindig is azt vallottam, hogy el kell menni választani. Nem igaz, amit oly sokan állítanak, hogy egy szavazat ide vagy oda... Nem. Minden egyes szavazat számíthat. Most is készültem (és készülök a második körre). De ez után a vicc után eltökéltem, hogy nemcsak egyszerűen választok, hanem támadok. Bekarikáztam három ellenjelöltet. Ez nem volt nehéz, mert rajtuk kívül mindenki a vicces kedvű jelölt elvtársa vagy legalábbis politikai tekintetben pereputtya (nem egy kecsegtető távlat, főleg, ha humorban is hasonló az ízlésük). Amikor karikáztam, arra gondoltam, lehet, éppen most ütöm ki a bábut. Vagy legalább akadályt gördítek az útjába. Hogy sikerült-e? Még nem tudom. Ha nem? Akkor egy jót játszottam. S ha igen? Örülni fogok. De nem azért, mert a legszebb öröm a káröröm, hanem azért, mert aki másnak vermet ás, maga esik bele.

Úgy legyen.