Muzsika ebédre

De mi köze a táplálék- és folyadékbevitelnek a zenéhez? Nagyon is sok. Persze a sajtnak meg a bornak nincs füle, sem szája, ahogy a paradicsomnak sem, így nem fogják elmondani, mit éreztek, amikor a hangfalakból AC/DC riffek után Domenico Scarlatti csembalószonátái kezdtek szivárogni. Viszont élő szervezetekről van szó, a zene pedig hatással van az élő szervezetekre. A zene befolyásolja lelkiállapotunkat, hangulatunkat. A rádiós rotációkban megszólaló dalok közül van, ami tetszik, van, ami idegesít. Aki szereti Szandit, nem biztos, hogy szereti Iggy Popot, és fordítva. De aki tizenötévesen még szívesen hallgatta az egyiket, nem kizárt, hogy negyvenévesen már a másikat fogja szívesebben hallgatni. Jó ebédhez szól a nóta – a vasárnapi húsleves gőzölgésének ritmusára jól rímel a Gyöngyvirágos kiskertedben mosolyog a napsugár is – meg a többi hallgató. A zene maga a drog – mondták a technózene kedvelői a 90-es években. A sámánoknak szintén a dob ritmusa segített, segít a révült tudatállapot kialakításához (meg persze még más is, de a dob ott van).

Az emberek nagy része naponta kerül kapcsolatba a zenével, ennél már jóval kevesebben vannak azok, akik tudatosan válogatják a különböző időtöltések mellé a zenét, illetve igényt éreznek arra, hogy új és új zenéket fedezzenek fel maguknak. Ismerek egy szobafestőt, aki azt mondta, zene nélkül nem tud dolgozni. Néhány borász azt mondja, az egyetlen elektromos berendezés, amit pincéjében megtűr, a tranzisztoros rádió. A somogyvámosi Krisna-völgyben szintén zene szól az istállóban a teheneknek (persze ilyet ezer más vállalat is csinál már manapság, olyanok, amelyeknek semmi közük semmilyen valláshoz). Zenélni mész? – kérdeztem tizenöt éve a buszmegállóban egy cigányprímást. Nem, muzsikálni – felelte.

 Hülyeség mindez vagy nem, a jól megválasztott zene képes kellemesebbé tenni a létezést.

Közeleg már az idő, amikor aszerint választjuk ki a boltban a sajtot, milyen zene mellett érlelték, a steaket pedig azért küldjük vissza a pincérrel, mert érezzük a struktúráján, hogy a marha, amiből kikanyarították, nem historizáló misztikus japán folkambientet hallgatott kérődzés közben, mint azt az étlap hirdeti, hanem valószínűleg csak Gergely Róbert.