Munkanélküli = munkakerülő?

Megütközve olvastam az Új Szó január 18-i számában Grendel Ágota jegyzetét, amelyben azt sugallja, hogy a munkanélküliek egyben munkakerülők is, és ezt három példátlan példával igyekszik bizonyítani, mert: „Bolond, aki dolgozik!” Kétségtelen, hogy vannak ilyenek is, de mit szól ahhoz tisztelt szerkesztő asszony, hogy novemberben a nyilvántartott állástalanok aránya elérte a 19 százalékot – 513 ezer főt –, s a diszponibilis munkanélküliek, vagyis azok aránya, akik kedvező ajánlat esetén azonnal munkába tudnak állni, 17,7 százalékos volt; ez 478 ezer fő (Új Szó, 2001. december 21.). Ebből következik, hogy a munkakerülők aránya 1,3 százalék, azaz 35 ezer személy. Lehet, hogy Ön ezekről írt jegyzetében, de nagyon helytelennek tartom az általánosítást. Higgye el, hogy az a 17,7 százalék (vagy mára még több is) nagyon szívesen dolgozna, ha lenne hol. De vajon hol van az a 478 ezer munkahely? Valószínűleg Ön még nem kényszerült munkanélküli-segélyből élni. Én ezt teszem már tizenegyedik hónapja, sőt már csak szociális juttatásból, persze ehhez jön még a feleségem nyugdíja. De ugyan eszükbe jutnak-e képviselőinknek – amikor olyan gyorsan rábólintanak minden megszorító intézkedésre – a munkanélküliek százezerei, akik máról holnapra tengődnek a megalázó alamizsnából? Kedves Grendel Ágota! Tud-e Ön ezekről a szerencsétlen emberekről is?

Forgács Miklós, Léva