MKP: balra tarts?

Azt nem tudni, hogy ez mennyiben tudatos stratégia, és mennyiben a szükség következménye. Mit kifogásolnak Berényiék? A magyar kisebbségek feltétlen jogvédelmét szorgalmazzák, valamint a hátrányos helyzetben levő társadalmi rétegek szociális biztonságát féltik. Az első célkitűzés nem újdonság, az MKP mindig is a kisebbségi témát tekintette a legfontosabbnak. A baloldali elemek viszont korábban nem voltak ennyire hangsúlyosak a párt politikájában. Igaz, nem is hiányoztak belőle.

Az MKP 1998-tól hangsúlyosan etnikai pártként ténykedett, a gazdasági és szociális témák terén pedig több okból is hajlamos volt általános követeléseket megfogalmazni. A markáns állásfoglalás csak elriasztotta volna a választók egy részét, megfelelő szakemberek sem voltak – így kényelmesebb és kézenfekvőbb megoldásnak tűnt a szövetséges jobboldali pártok megoldásaira hagyatkozni. Az MKP szociális érzékenysége abban merült ki, hogy módosító javaslatokat csempészett koalíciós partnerei kezdeményezéseibe.

Az utóbbi években megváltozott a felállás: a gazdasági válság következtében megingott az emberek szociális biztonságérzete, ennek következtében a baloldali ideológia elveszítette azt a stigmát, amit az SDĽ és a Smer gyászos ténykedése sütött rá. A változásokat jól mutatja, hogy a szociális témák az előző kampányban több jobboldali párt programjában (például az SDKÚ prioritásai között) is megjelentek. Érdekes ugyanakkor, hogy a két új kormánypárt – a Híd és az SaS – partnereihez képest kimondottan liberálisan viszonyul a szociális témákhoz, ezzel pedig megnyílik a lehetőség az MKP előtt arra, hogy ne csak az etnikai, hanem a gazdasági és szociális témákban is valós alternatívát kínáljon a Híddal szemben – feltéve, ha megvannak rá a megfelelő szakemberei.

A Magyar Koalíció Pártja gazdasági ügyekért felelős megmondóemberévé az utóbbi hónapokban Farkas Iván vált. A gazdasági és régiófejlesztési alelnök meglehetősen aktív volt, a kormányprogramot, a költségvetést, és az adó-, valamint járulékreformot is értékelte. Érdemes megfigyelni, hogy Farkas és az MKP egyrészt helyesli a koalíció néhány lépését, másrészt viszont a családok és a nyugdíjasok anyagi biztonságát félti. Milyen válságcsökkentő intézkedéseket tartana kívánatosnak a párt? A progresszív adózást, a bankadót, a legtehetősebbekre kirótt állami terhek növelését – márpedig ezek tipikusan baloldali megoldások.

A kérdés már csak az, hogy az MKP vállalja-e nyíltan az ideológiai pálfordulást (már ha egyáltalán ennek lehet nevezni a rejtőzködő baloldaliság felszínre kerülését) vagy nem. Mindkét lépésnek megvannak az előnyei és a hátrányai: egy „balos” MKP tisztább és érthetőbb alternatívát kínálhat a választóknak a Híddal szemben, ám a pártnak ebben az esetben át kell értékelnie, kire számíthat szövetségesként a szlovák pártok közül és kire nem.