Nemzetek Ligája: Pozsonyban nem született döntés, Bénes 10 percet kapott

"Végre lehetne telt ház”– hangzott egy szurkolói sóhaj a pozsonyi Nemzeti Futballstadion felé menet. Hogy a kérése nem fog meghallgatásra találni, azt már abból is sejteni lehetett, hogy 20 perccel a kezdés előtt a legkisebb fennakadás nélkül szaporázhattuk az újságírói bejárat felé – szemben például a Slovan BL-meccseivel, amikor félő volt, hogy a tömegben szlalomozva lemaradunk az első percekről.

Most ez a veszély nem állt fenn, nagyjából kétharmad háznyi néző (12 545) látogatott ki. Pedig a hétfői Év labdarúgója-gálán is promózták a meccset, amely kezdete előtt hivatalosan is elbúcsúzott a válogatottól Juraj Kucka. A 38 éves, 112-szeres válogatott középpályás pályafutását egy kisfilmben összegezték, amelyet a már a himnuszokra felsorakozott csapatok is végignézhettek a kezdőkörből - a szlovén játékosok értelemszerűen nem igazán pillantgattak a kijelzőre. 

(A Slovan játékosát aztán még egyszer köszöntötték, a 18. percben három középső szektor segítségével a "Köszönjük, Kuco" felirat jelent meg az élőképen.)

Francesco Calzona szövetségi kapitány jobbhátvédként ezúttal Gyömbérnek szavazott bizalmat, de gyorsan megbomlott a Škriniar–Vavro belső párosa, utóbbit már a 10. percben Obert váltotta sérülés miatt.

Míg ősszel, az akkor még "csak" sérült Kucka helyén általában Bénes László kapott bizalmat, ezúttal – Lobotka és Duda társaként – Bero került a középpályára. A támadó hármas, két szélsővel (Haraslín és Suslov) és egy középcsatárral (Boženík) megszokottnak volt mondható. 

Mindezt bőven volt időnk lejegyezni, mivel az első húsz percben egyetlen izgalmas jelentsor játszódott csak le - igaz, Haraslín visszapassza után gólért kiáltott Duda tízméteres lövése.

A szlovének Lovric lapos lövésével válaszoltak, Dúbravkának komolyat kellett védenie.

A hangulat egész kellemesnek volt nevezhető, a szokásokkal ellentétben ezúttal volt szervezett szurkolás (az egyébként foghíjas) B középben: kétszer három dobos és egy megafonos vezérszurkoló adta az alapot a skandálásokhoz. S bár Calzona időnkénti bekiabálásának minden szavát lehetett hallani (érteni már kevésbé az olasz-angol keveréknyelvet), nem mondhattuk, hogy a szlovák válogatott ne kapta volna meg a támogatást.

Meghálálni a 43. percben tudták volna ezt a hazaiak, amikor kis szerencsével Hancko előtt maradt a labda, de a beívelése után Suslov szép fejesét még szebben védte Oblak.

A második félidő eleje kicsit élénkebb játékot hozott. Helyzetszerűségekig már gyakrabban jutottak el a csapatok, de veszélyesebb csak Suslov volt az első óra végén, amikor befelé cselezve, de a labdát vissza, a rövid sarokra megküldve jól megtornáztatta Oblakot. 

A közhely szerint "küzdelmesként" aposztrofálható meccs érdekes módon nem lombozta le a hazai minitábort, és szinte megszakítás nélkül buzdították Lobotkáékat. De a szlovén szurkolók is gyakran hallatták a hangjukat – elvégre egy kinti iksz nem rossz eredmény a vasárnapi visszavágó előtt. 

Mi pedig a magunk részéről nem bántuk, hogy egyre inkább elgémberedő/-fagyó ujjakkal viszonylag ritkán kellett a billentyűzetet püfölnünk.

Annak viszont kifejezetten örültünk, hogy erre a 84. percben apropót adott egy csere, Duda helyére a doborgazi Bénes állt be a hajrára. Nem sokkal később (a meccsen talán először) az egész stadion rákezdett egy szöglet előtt a "Gólt akarunk" rigmusra, mindhiába, maradt a 0:0. 

A visszavágót vasárnap (20.45) Ljubljanában rendezik.