Mit rejt a kacagány?

Adjon Isten szép jó napot, méltóságos uram! Mondja már kérem, mennyiért adnak egy ilyen jó kis kacagányt? Igen mutatós, meg tartósnak is mutatkozik. Már majdnem olyan tartós, mint egy képviselői poszt. Ja, hogy ajándék, értem kérem szépen. Aztán kitől tetszett kapni? A főispántól magától személyesen? Azt a kutya kortes mindenit! De jól megy a főispánnak, ha ilyen puccos kacagányt tud ajándékozni. Mert ez tigrisbőr, ugye? Idegen országbeli állatból van. Mondja már, mi újság van ott fent maguknál? Mert nem igen sokat tud róla a pórnép, mi is történik odafent. A pórnak igaz, az a dolga, hogy robotoljon, meg fogja a száját, meg ne próbálja meg a fejét se felemelni. Merthogy ha már választott, ha már sült tökkel, jófajta serrel itatták mikor korteskedés volt, akkor most már tűrjön, meg viselje a maga nyomorát, ameddig csak bírja. Járjon lehetőleg gyalog, mert a vicinális az drága kérem, nem éri meg azt fenntartani a királyságnak, még a végén nem telik a fenséges király úrnak új kacagányra, meg zacskó aranyra. Hejh, ha jó fejedelmünk, Rákóczi ezt látná, ugyan mit is szólna hozzá? Esze az van mindenkinek, látni is lát, kinek szeme van, csak Esze Tamásból van kevés, olyanból, aki az asztal sarkára csap, ha a nagy urazást látja. No, nem mondom, ha megyegyűlés van, nehogy már kopott mentébe kelljen menni, meg hát a megyeházát is illik rendben tartani, de nem kell talán mindenhová aranyozott vécékilincs, meg ezüstözött csizmalehúzó, ugye? Kutya idők járnak, tizedet szed már mindenki, aki csak teheti. Sápot, révet, vámot fizetünk eleget, nehogy már a királyság tönkremenjen. Mert azért kell, hogy valaki vezessen minket. Még a végén ez a sok buta, tudatlan, műveletlen nép nem találja meg az oskolában a térképen se, merre is van neki a hazája. Már ha lesz még oskola, mert hát a falubíró azt mondja, nincs már pénze a tanító fizetésére, hát adja össze ki-ki tehetsége szerint. Vezetni kell minket, kérem szépen, mindig csak előre! De mintha ilyet már hallottunk volna a korábbi királyok alatt is. Aztán azok is csak mintha mindig csak a saját kacagányukkal, saját kacsalábon forgó palotájukkal, meg a saját kis erszénykéjükkel lettek volna elfoglalva. A pór, az meg nézze messziről a szép hintókat, a vicinálisról is le kell, hogy mondjon. Bizony, adót fizetni járjanak csak gyalog. Aztán ha nagyon korog a gyomra, gondoljon csak vissza a jófajta vendégségre a korteshadjárat alatt. Vivát!