Miniszteri szóáradat

Közel negyedszázada figyelem a hazai egészségügy keserves küzdelmét, a fehérköpenyesek és a betegek panaszait, valamint azt, hogy a hatalom – nagy, hangzatos szavakat pufogtatva – miként packázik valamennyiünkkel. Bármennyire szomorú, nemcsak a múltban, hanem manapság is, 15 évvel a rendszerváltás után. És egyre inkább dühít, amikor azt hallom, hogy minden a beteg érdekében történik, hiszen tapasztalom, tapasztaljuk, üres szólamokkal etetnek.

A minap újra megdöbbentett Rudolf Zajac egészségügyi miniszter hangneme, stílusa, amikor az egyik kereskedelmi tévében vitázva magyarázta reformjának előnyeit. Talán baj van a fülemmel, mert ahelyett, hogy érthetően elemezte volna, az állam miért kényszeríti az egészségbiztosítókat és az állami kórházakat arra, váljanak részvénytársasággá (igaz, Csehországban vannak jól működő rt.-hez tartozó egészségügyi intézetek, ám a váltásról nem a hatalom döntött, hanem az alkalmazottak), politikai síkra terelte a vitát. Észérvek helyett lekezelő hangnemben felrótta a Szabad Fórum elnöknőjének nemcsak azt, hogy a minisztériumi tervezetet „lekoppintva” és néhány módosítással kiigazítva új változatként kínálja, hanem azt is, hogy ugyan legitim az új párt, ám megalakulásának körülményei igencsak furcsák voltak. Pedig nem is oly rég épp a tárcavezető szorgalmazta az egészségügy politikamentessé tételét. Mindez csak üres szólam volt?

Annak ellenére, hogy nagyon odafigyeltem, és tényleg bíztam abban, hogy most az egyszer már biztosan világosabb képet kapok a reform pozitívumairól, s a tárcavezető tényekkel bizonyítja, hogy valóban a javunkat szolgálja, valamint megmagyarázza azt az ellentétet: noha egyes diagnózisok gyógyításának költségeihez nekünk is hozzá kell járulnunk, a reform mégsem ró ránk újabb anyagi terheket, háromnegyed óra alatt csak az bizonyosodott be, mennyire jó szónok a miniszter. Mert hiszen árad belőle a szó, de alig mond valamit, s nem fárasztja magát a feltett kérdések megválaszolásával.

Ezért nem csoda, hogy minduntalan a pénzügyminiszter kijelentésére kell gondolnom, aki nem tagadta: az egészségügyi reform a legnagyobb bizonytalan, amelynek elébe nézünk.