Mindenki mindenkinek

Abban többé-kevésbé megegyeznek a friss Oscar-díjas magyar rövidfilm elemzői, hogy nem egy húzós művészeti értékkel bíró alkotásról van szó, hogy a kutya máshol van elásva. Valóban, ha a klasszikus megkülönböztetést vesszük alapul, hogy egy adott mű a mesterségbeli tudást tükrözi-e vagy valami azon túlit is, a Mindenkire az előbbi érvényes. Megvan benne minden, ami és ahogy kell, szépen halad a történet, fokozódik a feszültség, majd a végén csattanó. Bejáratott modell bejáratott eszközökkel. A történetet nem mesélem el, vasárnapig ingyen megnézhető az interneten, alig fél órában.

Abban is megegyeznek a kritikusok, hogy allegóriaként érdemes értelmezni a filmet. Lehet akár a jelenleg működő, gyerekközpontúnak nehezen nevezhető iskolarendszer kritikájaként is felfogni. Sőt ki-ki szeretheti vagy éppen hibáztathatja a teljesítmény-központú neoliberalizmus vagy éppen a szigorú szabályokat az emberekre erőltető, egyöntetűséget megkívánó hatalmi rendszerek bírálataként. Mások pedig a két főszereplő lány volta miatt örülhetnek, vagy éppen kereshetnek nehezen védhető kifogásokat.

A lényeg az allegória végtelen mezőin talán abban a viselkedési modellben keresendő véleményem szerint, ami a film csattanójához elvezet. Ez pedig az ellenállás modellje, aminek így kétségkívül van politikai jelentése is, a szónak a jó, a közügyek párbeszéden alapuló intézéséhez kapcsolható értelmében. És persze mindenki levonja belőle a tanulságot, attól függetlenül, hogy melyik oldalon is áll a politikai palettán – a szó rossz, mai, pártos értelmében.

És ez az a pont, ahol bezárul a kör. Itt születhet bennünk egyfajta saját használatú magyarázat a bejáratott formanyelv használatára/

hatására. A közérthetőség (a giccs elkerülése mellett), a populáris kódok használata, a történetnek az utóbbi évtizedeken belüli mozgathatósága (a felskiccelt időjelző szimbólumok mellett is) mind a széles körű befogadás felé mutat. Így válhat a film egy olyan, széles körben újraépítendő mítosznak az egyik elemévé, amely arról mesél, hogy a hatalom – legyen az bármilyen szintű és jellegű – legyőzhető.