Minden út Berlinbe vezet

Múlt héten Ludwigshafenben robbantott volna a karácsonyi vásáron egy 12 éves gyerek, az pedig a nyomást érzékelteti, hogy pár hete lebukott egy férfi a német elhárításnál, aki kapcsolatban állt az Iszlám Állammal. Angela Merkelnek nincs más választása, mint a látványos reagálás. Kampányidőszak kezdődik. Mehet a „több pénzt a titkosszolgálatnak” típusú megelőzés és megpróbálhatja szigorítani a menekültekre vonatkozó szabályokat, ezt egyébként is sokan követelik. Ennél azonban összetettebb a probléma.

Milyen szabályok vonatkoznak e milliós tömegre? Például a Dublin III rendelet, amely feljogosít bármely uniós tagállamot arra, hogy visszaküldje a menedékkérőt az első tagállamba, ahol az belépett az unió területére. Vajon hány magyarországi ujjlenyomatvétel és regisztráció történt? Ők jogszerűen Budapestre küldhetőek, ez nem kvóta kérdése. Ez olyan politikai adu, amelyet Merkel, ha sarokba szorítják, kénytelen lehet előhúzni, hogy a választóinak megmutassa, keményen lép fel. Ha innen nézzük, rögtön más a kvótaügy berlini perspektívája, hiszen az a puhább megoldás Merkelék számára. Nem a schengeni külső tagállamokat büntetnék a dublini rendelet alkalmazásával – tehát Magyarországot is – hanem az összes tagállam közt osztanák szét a menedékkérelem elbírálására várókat. Ez egyébként azt is jelenti, hogy ezek az országok nemcsak a várakozási idő alatt osztoznak a terheken, de együtt sokkal gyorsabb a visszafordítás művelete is, nemcsak német repülőterekről indulnának gépek Kabul felé.

De terroristák lesznek. Merényletek akkor is lesznek, ha a menedékkérők sorsa valahogy rendeződik. A saját állampolgárok közül kikerült iszlamista radikálisok, a Közel-Keletről visszatérők. Pár száz mindenre elszánt harcos bőven elég, hogy több százmillió európai életét keserítse évekig. És az Iszlám Állam sem lesz teljesen soha felszámolva. Európának csak akkor lesz beleszólása a közel-keleti rendezésbe, ha képes lesz az orosz, vagy még inkább az amerikai nagyságrendben beavatkozni. No, ettől fényévekre vagyunk.

Ami igazán izgalmas nekünk is, hogy a németek hogyan reagálnak a titkosszolgálati hatáskörök lehetséges bővítésére. A merényletek Franciaországban rendkívüli állapotot hoztak, Belgiumban a szolgálatok hatásköreit adták vissza. Németország eddig az online privát szféra védőbástyája volt. Ha elengedi ezt a fonalat, akkor akár uniós jogszabályba önthetik a privát zóna szűkítését, ez felénk is érezhető következményekkel járna, Közép-Európa vezetői közül sokan örülnének ennek. De a titkosszolgálati együttműködés nagyon érzékeny terület, itt mindig lassú a haladás. Persze ez is csak spekuláció arról, hogy a politikai tanácsadóknak mi jut az eszébe, amikor a választóknak magyarázni kell a terrorizmus, a demográfia, a geopolitika és az ipari mutatók összefüggéseit. A német választási eredmények az egész unió sorsát alapjaiban határozzák meg. Berlin nem akarja az összes tagállamot a menedékkérők kapcsán magára haragítani. A gazdasági érdek meghaladhatja a szolidaritás iránti igényt, és inkább folytatja a kereskedést a tagállamokkal. A német üzleti elit nem teszi kockára európai előkertjeit...