Minden relatív

Az útépítéstől a mezőgazdaságon át a média- és hirdetési piacig kiterjedt érdekeltségekkel rendelkező cégek a 2010–2014-es ciklus nagy győztesei közé tartoztak. Simicska és Nyerges ugyan nem az Orbán-kormány idején került fel az üzleti térképre, mint a felcsúti Mészáros Lőrinc, de mindenesetre nem tudtak olyan tenderen elindulni, amit meg ne nyertek volna.

Jövőbe vetett hitük eddig töretlennek bizonyult, amire az is utal, hogy a cégcsoport tagjai kapitális osztalékokat fizetnek a tulajdonosoknak. Ha a Fidesz bírálná őket – ezt nem teszi, sőt, nemzeti tőke címszó alatt beszél róluk –, biztosan extraprofitnak nevezné az általuk kivett temérdek pénzt. Persze, miért is ne lehetne szinte a teljes bevételt osztalékként kifizetni, ha valaki bízik abban, hogy a következő év ugyanolyan eredményes lesz, mint az előző?

Mit lehet tenni, ha egyszer ilyen jók.

Nevezett üzletemberek politikai befolyása megbecsülhetetlen. A rendszer lényegéhez tartozik, hogy a valóság és a legendák világa nem választható el egymástól. Az átláthatóság hiánya viszont önmagában is baj. Ennél csak az nagyobb gond, hogy az időnként felszínre bukkanó ügyek igazolják azt a vélekedést, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének fő jellemzője nem egyszerűen a korrupció centralizálása, hanem a politikai és gazdasági hatalom egybeépítése. Ez minőségi váltás a 2010 előtti – kétségtelenül létező – korrupcióhoz képest. Az ország erőforrásainak törvényesített kisajátítása zajlik immár négy éve.

E folyamat új szakaszát jelentheti az erőforrások újrafelosztása – házon belül. Mert persze a Simicska–Nyerges duó számára érzékeny veszteség a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium stratégiai pozícióinak – köztük a miniszteri poszt – elvesztése, de hát nekem legyen mondva. Minden relatív. Most majd nem egyedül ők nyerik a legtöbbet.

Orbán megzabolázza a régi falánkokat, hogy enni adjon az új éheseknek, mielőtt mindegyik belőle harapna. Hatalomtechnikájának fontos eszköze az erőcsoportok párhuzamossága, versenyeztetése, felemelése és háttérbe szorítása. Miért egyetlen cégcsoport arassa le az összes babért, ha más terítési módszerrel több hűbéres gyűjthető? Ráadásul így nem válnak annyira erőssé, hogy túlságosan befolyásolhatnák a politikai mechanizmusokat. A miniszterelnök nem akar osztozni a hatalmon. Azzal, hogy képes a Fidesz-konglomerátum határain belül tartani a pénzt, egyúttal leszerelni a túlságosan nagyra nőtt erőcsoportokat, Orbán a saját hatalma szavatossági idejét hosszabbítja meg. Nem engedi, hogy a fejére nőjenek.

Ezen kívül nem is történt semmi.

A szerző magyarországi politológus