Minden jó, ha vége?

A kormányzó Smer az utolsó pillanatban értette meg, hogy ha nem csinál semmit, a botrány a körmére ég, és ez hatással lehet a támogatottságára. Hiába kongatták egyesek a vészharangot már hónapok óta, megoldást csak az utolsó pillanatban tudtak kitalálni, és az is olyan vérbeli smeres lett. A lényeg leegyszerűsítve talán annyi, hogy az állam a Váhostav fedezetlen tartozásait hajlandó ötven százalékon átvenni, és majd a jövőben valahogy behajtani. Mivel eredetileg csak tizenöt, majd tizennyolc százalékot kaptak volna meg a beszállítók, nyilvánvaló, hogy többségük élni fog ezzel az ajánlattal. Így az egész ügy mintegy 50 millió eurójába kerül az államnak. De természetesen ezt a pénzt nem a költségvetésben spórolja meg a kormány, hanem a bankok által befizetett speciális alapból fizeti, ami egyébként a bankok megmentését hivatott szolgálni. Talán van némi logika a dologban, mert így egy kicsit igazságosabbá válik a teherviselés, hiszen a bankok eredetileg 100 százalékot kaptak volna vissza a Váhostavnak kölcsön adott pénzből. Ám a pénzt Fico megint úgy osztja szét, hogy nem ő gyűjtötte össze. Más pénzéből ugye könnyen osztogat az ember…

A végén mindenki egy kicsit jobban jár, de az igazi nyertes mégis a Váhostav tulajdonosa, hiszen megszabadul a tartozásai miatt kialakult kellemetlen helyzettől, és az állam még évekig fenntartja, megrendelésekkel halmozza el a céget. Ha a Váhostav alvállalkozói elfogadják a kormány ajánlatát, Ficóék közel ötvenmillió euróért megszerzik az államnak a Váhostav 49 százalékát, miközben a cég egy fabatkát sem ér. Remek üzlet, a kérdés csak annyi, hogy ha a saját pénzükről lenne szó, vajon melyik kormánytag menne bele ilyen üzletbe.

Ami igazán felháborító az egészben, az az, hogy nem sokon múlik, hogy az egész ügy büntetőjogi vonala egyszerűen a szőnyeg alá legyen söpörve. Hogy valaki talicskán tolja ki a Váhostavból a pénzt, és a haja szála se görbüljön. Egyelőre semmilyen állami szerv nem kérdezi meg, hogy fiúk, hol is van a pénz? Mert az állam bizony kifizette az elvégzett munka után a díjat a Váhostavnak. Elfogadom, hogy egy milliárdos projektnél jóval összetettebb a költségvetés, mint egy ház építésénél, de gondoljunk csak bele, a vállalkozók hány százalékát hajlandó az állam hasonló módon megmenteni?

A restrukturalizációt felügyelő bírónő – aki egyébkent a SIS igazgatójának volt élettársa, az meg Fico bizalmasa – a főügyészség együttműködését kérte az ügyben, ami még bármit jelenthet. Simán jóváhagyhatják a közgyűlés döntését, és akkor lezárul az ügy, ötvenmillió eurót lenyúl a bankalapból az állam, a Váhostav meg megmarad. De az is lehetséges, hogy a bírónő és az ügyészség nem hagyja annyiban a dolgot: megpróbálnak utánanyúlni a Váhostav tulajdonosainak, hogy kiderítsék, hová folyt el a pénz. Ám ismerve a szlovák valóságot, az első verzió sokkal valószínűbb. Egyébként ma állítólag nyilatkozik Juraj Široký is, hogy megmagyarázza a történteket. Mert állítólag van magyarázat a történtekre. De miért csak most?