Minden idők legpocsékabb dalai

Egy internetes szavazás során kiderült, hogy az angolok szerint saját nemzeti büszkeségük, a legendás liverpooli formáció, a Beatles állította elő minden idők legrosszabb dalát.

Erre a listára felkerülni nem olyan nagy dicsőség, hiszen főképp igénytelen, idegesítő vagy rettentően bóvli dalokat gyűjtöttek össze a szavazók. Érdekes, hogy épp egy Beatles-dal, a világ minden pontján (talán túl sokat is) játszott, 1968-ban írt Ob-La-Di, Ob-La-Da nyert, talán banális refrénje miatt. Szintén furcsa, hogy ez a nóta a White Album-on szerepel, amely nagylemez a BBC szerint is a zenekar egyik legjobb terméke volt. Magyarországon hasonló klasszikus a Petróleumlámpa az Omegától - ezt annyiszor leadták már a rádiók, hogy sokan azonnali reakcióként, rögvest áttekernek egy mások adóra, ha felcsendül az unalomig ismert szerzemény.

A balhéiról és persze futballtudásáról ismert Paul Gascoigne szerezte meg a képzeletbeli ezüstérmet, a voksolók az ő egyik dalát annyira riasztónak és tragikomikusnak találták, hogy nem győztek kattintgatni az egérrel. Idehaza is volt több próbálkozás ezen a fronton, a Zöld Sasok is énekeltek, de az immár történelmi Vidi-vidi-videoton is néha felcsendül még kisebb rádiókban, persze büntetés gyanánt.

A megtisztelő harmadik helyre a hazánkban is (túl) sokat játszott I'll Do Anything For Love futott be, Meat Loaf előadásában. Ez a szerzemény immár 11 éve idegesíti folyamatosan az angolokat. Az első tízben még ott feszeng Cliff Richard és Vanilla Ice is. A listán három olyan dal van, melyet futballisták adtak elő egykoron. A focis nóták közt felbukkan Glenn Hoddle és Chris Waddle száma, az 1987-es Diamond Lights, továbbá egy másik liverpooli szerzemény, a John Barnes által előadott Anfield Rap - ezzel jobban sokkolta az ellenfelet a futballista, mint cseleivel vagy góljaival.

Az angol Academy of Contemporary Music tagja, Ian Edwards arról elmélkedett, hogy ezek valójában, valahol igen mélyen, nem is rossz dalok: "Be kell vallani, hogy ezen számoknak nagy része igen népszerű volt akkor, mikor először megjelent. Ilyen a popzene természete, a divat része. A dalok népszerűek a saját korukban, de az idők változnak. Később már zavaró tényezőként bukkannak fel az ember lemezkollekciójában. Érdekes megfigyelni, hogy ezek a számok valamikor mind-mind slágerek voltak."