Milyen lesz Visegrád jövője?

Már a megállapodás helyszíne, Visegrád is jelképes volt, hiszen Magyarország, Lengyelország és Csehország 14. századbeli együtt-működésének legfontosabb állomása – a három ország királyai itt kötötték meg az 1335-ös megál-lapodást. A visegrádi csoport – amely Csehszlovákia kettéválásával 1993-tól háromból négytagúvá vált – együttműködésének legfőbb célja a részt vevő országok európai integrációjának elősegítése volt. Elmondható, hogy – minden probléma ellenére – ezt a célt sikerült nagyon pozitív irányba elmozdítani, hiszen jelenleg három szomszédunk már a NATO tagja, Szlovákia pedig meghívást kapott a szervezetbe, továbbá minden jel szerint az Európai Unió jövő heti koppenhágai értekezletén a „visegrádi országok” számára az EU-csatlakozás is kézzelfogható közelségbe kerül. A részt vevő országok együtt-működése, többek között, nagyon hatásosan bizonyította, hogy a visegrádi államok képesek szorosan együttműködni – sokszor még a történelmi terhek ellenére is.

Ezek után felmerül a kérdés, hogyan tovább? Milyen formában működhet együtt Szlovákia, Csehország, Magyarország és Lengyelország az Európai Unióban? Annak ellenére ugyanis, hogy a visegrádi együtt-működés különböző mértékben, de minden részt vevő ország számára külpolitikai prioritás, nincs intézményesítve. Az egyetlen „visegrádi” szerv a Nemzetközi Visegrádi Alap (pozsonyi székhellyel), amelyet a kormányfők alapítottak 2000-ben. A 2003-tól már 2,4 millió euróval rendelkező Alap feladata a visegrádi országok közötti kulturális, tudományos és egyéb hasonló jellegű együttműködés támogatása. A közös intézmény(ek) hiánya a jövőben még komolyabb problémát jelenthet. Ha ugyanis létezne egy ilyen jellegű intézmény, garantálója és a politikai helyzet változásaitól többé-kevésbé függetlenül hordozója lehetne az együttműködésnek. A jelenlegi helyzetben ugyanis, ha a tagországok között elhidegül a viszony – lásd például a fél évvel ezelőtti szlovák–magyar kapcsolatokat és az ebből fakadó helyzetet – ez automatikusan a visegrádi együttműködés „befagyasztását” is jelenti. Ha ugyanis a kormányfők nem találkoznak, illetve nem a legjobb az együttműködésük – közös intézmény nem lévén – nincs együttműködés.

Egy jó értelemben vett nemzetközi „visegrádi bürokrácia” a politikai változásoktól függetlenül biztosíthatná az együttműködést, nélküle viszont erre az Európai Unión belül nem sok esély lesz. Tény, hogy az Unión „belül” nagyon hasznos lenne egy közös közép-európai „lobbicsoport”, hiszen országainknak számos érdeke megegyezik, illetve sokban hasonlít. Ezeknek az országoknak pedig együtt nagyobb súlyuk lenne az EU-n belüli történések befolyásolására, mint egyenként (ez minden országra érvényes, de leginkább a legkisebbre, Szlovákiára, amely a legtöbbet nyerhet egy ilyen jellegű együttműködéssel).

Érdemes megemlíteni, hogy mi a helyzet például a Benelux államok együttműködésével, amelyet térségünkben gyakran emlegetnek példaként. Belgium, Hollandia és Luxemburg együttműködése elég magas szinten intézményesített, sok egyéb szerven kívül például létezik Titkárság és minisztertanács is. A „Benelux-szervek” összesen mintegy hatvanöt embert foglalkoztatnak. Hasonló a helyzet például az északi országok együttműködésével, az Északi Tanáccsal is. Amennyiben döntés születne egy közös visegrádi hivatal létrehozásáról (amelynek természetesen nem kellene túl nagynak lennie), Szlovákia számára különösen fontos lehetne, hogy székhelye minden bizonnyal Pozsony lenne.

A Visegrádi Alap már jelenleg is Pozsony-központú és a szlovák főváros földrajzi elhelyezkedése – a visegrádi országokban központi helyen fekszik – is komoly esélyt nyújt erre. Ez kétségkívül emelné Pozsony presztízsét, hiszen bizonyos mértékben „Visegrádi fővárossá” és ezzel egy további fontos nemzetközi szervezet központjává válna.

Szlovákia számára ettől függetlenül meghatározó jelentőségű a visegrádi együttműködés. Először is, mivel az említett országcsoport legkisebb tagja, a legtöbbet nyerheti a minél szorosabb együttműködéssel, hiszen ezzel közvetetten az ország súlya is megnő.

Másodszor, a többi „visegrádi szomszédtól” eltérően Szlovákia szinte kizárólag csak a visegrádi országokkal határos. A szomszéd országokkal meglévő együttműködések közül természetesen sem az Ukrajnával, sem a teljesen más helyzetben lévő Ausztriával meglévő kooperáció nem jelenthet alternatívát Visegráddal szemben.

Magyarország számára a „szomszédpolitikában” ott van Románia és a balkáni dimenzió, Csehország számára Berlin. Lengyelország bizonyos mértékig a közép-európai régió hatalmának számít, és ennek megfelelően sokirányú külpolitikát folytat: Varsónak nagyon fontos az Ukrajnával fenntartott „stratégiai” viszony, de Litvánia és a balti dimenzió is. Ráadásul méreteiből adódóan teljesen más helyzetben van összeurópai szinten is (lásd például a Franciaország, Németország és Lengyelország alkotta Wiemari háromszöget vagy az orosz–lengyel viszonyt).

Ezzel szemben Szlovákia legfontosabb – sőt döntő fontosságú – szomszédi kapcsolatai egyértelműen a visegrádi országokkal realizálódnak. A visegrádi együttműködést minden résztvevő ország természetesnek tekinti, és magától értetődőnek tartja, hogy létezik. Ha azonban a jövőben ez az együttműködés nem lesz legalább minimális mértékben intézményesítve, és nem lesz legalább egy kis létszámú „visegrádi bürokrácia”, az Európai Unión belül „elveszhet”.

Ezért pedig nagy kár lenne, hiszen a benne rejlő lehetőségek nagyon komolyak.