Miért szavazok az MKP-ra?

Nincs két magyar pártunk, csak az MKP. Illetve van a Híd, amely félig-meddig magyar, megspékelve szlovák demokratákkal. Ami nem lenne baj, de a társadalmi béke, a barátság, a szeressük egymást gyerekek-féle szlogenek nem alkothatnak választási programot. Ez szépen hangzik, csak édeskevés ahhoz, hogy fordítson a sorsunkon. A társadalmi békét ugyanis nem az fogja megteremteni ebben az országban, ha szép eszmék mentén (és akkor nem szólok az érdekekről, pedig lehet, hogy arról kellene) összeborulunk a társnemzettel. A politika nem a barátságról szól, hanem az érdekképviseletről és a kompromisszumokról. Az első, azt hiszem, mindenki számára világos. A második annak függvénye, hogy mit szeretne elérni az itt élő magyarság, amelyet húsz év óta az orránál fogva vezetnek. A mostani katasztrófakormány csak a jéghegy csúcsa, amelyet dicséretes lenne letörni, de attól még megmarad a társadalmi feszültség, hiszen a többi – beleértve az ellenzékieket is – szlovák pártban is akad jócskán nacionalista. A társadalmi béke megteremtése ráadásul nem a kisebbség feladata. Azért, tetszik, nem tetszik, a szlovák demokratáknak kell többet tenniük, és nem csak négyévente egyszer. Ahelyett, hogy besorakoznak Bugár csapatába, a szlovák demokraták sorait kell erősíteniük. Egyszerűen azért, hogy erősödjenek, és le tudják győzni a nacionalizmust.

A szlovákiai magyarság érdekeit – látva az asszimiláció következményét, alkotmányos nem-létünket, elfuserált megyerendszerünket, sorvadó iskolarendszerünket, az összes eddigi kormány által felállított tiltótáblák erdejét – nem lehet egy választási időszakra, Fico, Slota vagy Mečiar pártjainak pillanatnyi helyzetéhez, preferenciáihoz mérni. Vagy van elképzelésünk a jövőnkről, vagy megette a fene. Múltunkat kényszerű kilencven évben mérjük, jövőnket sem lehet négy évben meghatározni. Bár megfogadtam, csak arra a pártra fogok szavazni, amely választási programjába felveszi az autonómia elérését (ami a legtisztább modellt kínálja a konfliktusmentes együttélésre), tisztában vagyok vele, hogy ezzel még a megdolgozott, agyamosott szlovákiai magyarságnál sem lehet pontokat szerezni. De az MKP legalább nem bújtatja hangzatos szlogenek mögé az önös érdekeit.

Ismétlem: a szlovák nacionalizmus a szlovák demokraták problémája. A kisebbség szerepe annyi lehet, hogy teljes erejével, minden potenciáljával (ahogyan tette is az MKP nyolc éven át) támogatja törekvéseiket. Ők pedig segítik és támogatják identitásunk megtartására, jólétünkre irányuló törekvéseinket. Ehhez az kell, hogy a szlovákiai magyarságnak erős képviselete és súlya legyen – nemcsak a parlamentben, hanem a társadalomban is –, és ne hagyja érvényesülni a szalámitaktikát.