Miért nem olvasnak több művet Márai Sándortól?

Mivel az említett műsorban szigorúan megszabták az egyes válaszadók számára az időkeretet, most szeretném pontosítani és kiegészíteni válaszomat a témával kapcsolatban.

Amikor Varga György kassai magyar főkonzul néhány évvel ezelőtt javaslatot tett a városban felállítandó Márai-szoborra, lelkesen üdvözöltem a kezdeményezést, és 2003 tavaszán én is egyike lettem annak a három személynek, aki elkezdte szervezni a gyűjtést a szobor felállításához. 2003 őszén huzamosabb időre külföldre távoztam, így már nem kerültem be abba a szűkebb „csapatba”, amely a szobor felállításának végleges munkálatait (pályázat kiírása, a győztes pályamű kiválasztása) végezte. Elismerem, nem tudtam olyan aktív tevékenységet kifejteni a bizottságban, melyet saját magamtól elvártam volna, ezért nem is lepődtem meg azon, hogy hazatérvén már nem találtam a nevem a szervezőbizottság tagjaié között. Annyit azért talán megérdemeltem volna, hogy az „új” szervezők legalább értesítenek, hogy a továbbiakban már nem számolnak velem. Mivelhogy néhány hírt a hazai és külföldi sajtóban sikerült elhelyeznem a szoborállítással kapcsolatban, s magánadomány formájában egy kisebb összeggel én is hozzájárultam a szobor elkészítéséhez.

És most következik a legfontosabb megjegyzésem: továbbra is fenntartom azt a kijelentésemet, hogy őszintén örülök annak, hogy végre „méltó helyen”, vagyis az író szülővárosában is lesz szobra a magyar és a világirodalom eme nagy alakjának. A beérkezett pályaműveket, sajnos, nem láthattam. Legutóbbi kassai látogatásom idején, amikor Josef Císařovský cseh festő Márai Sándor emlékére alkotott kollázsait mutatta be, a vendég megkérte a szervezőket, mutassák meg neki a beérkezett pályaműveket. A bizottság egyik tagja erre ellentmondást nem tűrő hangon közölte a cseh mesterrel, hogy ő (Josef Císařovský) megnézheti a beérkezett alkotásokat, de Hunčík Péter nem. Nem láttam tehát a pályaműveket, így cseh elvi síkon szólhatok hozzá ahhoz a vitához, melyet Hushegyi Gábor indított el az Új Szó hasábjain 2004. április 30-án.

Szeretném leszögezni, teljes mértékben egyetértek Hushegyi Gábor érvelésével a felállítandó szobor alkotójával kapcsolatban. Márai Sándor életpályájával, műveivel, filozófiájával egyértelműen megválaszolta azt a kérdést is, kinek, milyen embernek kellene, kellett volna megalkotni a szülővárosában felállítandó szoborművet. Márai sohasem „paktál le” azokkal a művészekkel, alkotókkal, akik lepaktáltak a kommunista rendszerrel. Legutóbbi budapesti emlékkiállításán láthatók azok a dokumentumok is, melyeket Illyés Gyulával kapcsolatban vetett papírra. Kevéssé ismert dolog, de Márai még Illyésnek sem tudta megbocsátani, hogy „standard” kapcsolatokat tartott fenn a Kádár-rezsim embereivel.

Ha tehát valóban a Márai iránti tisztelet volt a szervezők fő indítéka, akkor újra kellett volna olvasniuk Márai írásait, mielőtt kiválasztották azt az embert, akit végül megbíztak a szobor elkészítésével.