Mi van a sorok között?

A tegnapi spanyolországi robbantás közel történt, zaja – természetesen átvitt értelemben – egészen a mi házunkig elhallatszott, és most minden tisztességes ember felteszi a kérdést: hogyan viszonyuljunk azokhoz, akik burkoltan vagy kevésbé burkoltan a radikális és még radikálisabb megoldásokra esküsznek.

A nemzeti együvé tartozás érzése, sajnos, nem mindig segíti, hanem sokszor inkább gátolja az értelmes válasz megfogalmazását. Itt nem azokra a mezei hazafiakra gondolok, akik krajcáros kiadványokra hivatkozó történészként kibicelnek, és előszeretettel hivatkoznak a baszkok következetességére meg a dél-tiroliak vívmányaira.

Az igét hirdetve egy szót se ejtenek arról, hogy mind Baszkföldön, mind Dél-Tirolban alkalmaztak olyan módszereket, amelyek teljesen idegenek a kisebbségi helyzetbe került magyar közösségektől. Nem is azokra gondolok, akik szélsőjobboldali sajtótermékek terjesztésével próbálnak rendszerfüggetlenül szalonképtelen indulatokat gerjeszteni. Azokra gondolok, akik kisebbségi magyar politikusként nyilván nem egymástól elszigetelten, hanem összefüggéseikben értékelik a jelenségeket. Ez – ha már egyszer oly gyorstüzelően ragozzák e szókapcsolatot, hogy: összmagyarság – teljes mértékben munkaköri kötelességük lenne. Feladatuk, hogy tudjanak róla, a magyar–magyar kapcsolatok ápolása során mi történik Zágontól Pozsonyig.

Az MKP vezetőinek mindenképpen észre kellett venniük, hogy az utóbbi időszakban mekkorát változott a Fidesz magyaregység-értelmezése. Évekkel ezelőtt a fiatal demokraták Erdélybe és Dél-Szlovákiába ezt üzenték: aki nem híve az RMDSZ rendszerváltáskor kialakult egységének, aki gátolja a liberális MPP, a konzervatív MKDM és a nemzeti Együttélés egységes párttá válását, az nem is tekinthető igazi magyarnak. Nos, újabban kiderült, hogy Erdélyben a Fidesz módosult értékrendje szerint az az igazi magyar, aki az RMDSZ-ben nem egészen veszi komolyan a pártegységet. Erdélyben van város, a magyarság szempontjából nem is jelentéktelen, ahol a Fidesz különbejáratú támogatását nem is tagadva és az RMDSZ-szel ujjat húzva ment végbe polgármester-választás.

Eszerint az az igazi magyar egység, amely a Fidesz politikai ízlése szerint képződik.

Ettől még semmi kivetnivaló nem lett volna azon, hogy Orbán levizitelt Szlovákiában. A konzervatív magyarországi pártot suba a subához alapon miért nem hívhatta volna meg az immár egységesen nemzetivé és kereszténnyé kovácsolódott MKP? De van egy dolog, amit az ember kisebbségi magyarként és a magyarországi jobboldal polgári körök révén való radikalizálódását látva nehezen tud megemészteni: az MKP vezetői közül senki se kérte ki magának, hogy Orbán a polgári körök forszírozásával bizony visszaélt a vendégjoggal. Sápadt tiltakozás volt, hogy egyik vezető politikusunk csak volt miniszterelnök úrnak szólította. Csak nem arról van szó, hogy ismét meg kell tanulnunk sorok között olvasni?