Mi van a kamrában?

Mit tehet hát most a Szövetség? Többen látják, hogy fontos volna a programról szóló kommunikáció mihamarabbi megkezdése. Pontosabban a programnak azon elemeiről, amelyek a polgárokat közvetlenül érintik. Nyilvánvalóan ilyen az infláció, ilyen az egészségügy, a tervezett területi átszervezés, számos regionális és helyi probléma. Ámde hogyan, és mivel?

Az eddigi kevés

Kipróbáltan állítható, hogy a hagyományos kampánymód nem elég. Sőt, nemcsak elégtelen, hanem csalóka is. A plakátok özöne, a települési kampánygyűlések támogató hangulata, a mediális megszólalások, a politikai hirdetések, kampányfilmek, kampánydalok azt sugallják a választáson induló jelölteknek, hogy jó, lendületes, azaz sikeres a kampányuk. A jelöltek, a pártvezetés ezt el is akarják hitetni magukkal, hiszen a kampány emberileg ugyancsak megerőltető.

Csakhogy immár többször bebizonyosodott, hogy nem sikeres. Ha egy-egy kampánygyűlésen sokan vannak is, az semennyivel vagy legfeljebb kevéssel több a törzsválasztóiknál. Ez a hűséges és kitartó választóik öt százalékot el nem érő köre. Az ingadozók, a más párt felé kacsingatók alig jönnek el az ilyen rendezvényre. A látszólag sok tehát nem sok, hanem kevés. A plakátok, hirdetések hatása pedig köztudottan alacsony. Tudvalevőleg a választók legfeljebb néhány százaléka dönt elsősorban ezek alapján.

Ami pedig a tömegtájékoztatási eszközökben való megszólalás lehetőségét illeti, ott feltételezhetően jelentős hátránnyal kell számolniuk a magyar politikusoknak. Az országos szlovák nyelvűek alig-alig lesznek nyitva előttük. (Most is ez a helyzet.) Feltételezhető, hogy a magyar nyelvűek egy része pedig azon lesz, hogy keresztbe tegyen a kampányuknak. Még ha ez által a maguk nyakára teszik is a kést, hiszen a magyar öntudat megrendülése az ő olvasóik, hallgatóik számát is lenyomja belátható időn belül. (Náluk, ha rövid távon talpon is maradnak, elsősorban a fiatalabb újságírók kezdhetnek gondolkodni, hol is fognak dolgozni évtizednyi távlatban.)

Nem különben fontos összefüggés, hogy azok köre, akikhez a magyar sajtó eljut, feltételezhetően szűkült az elmúlt években. Ha a lapok olvasottságára tekintünk, láthatjuk ezt a folyamatot. Azaz még az olyanok is, amelyek fontosnak tartják a magyar parlamenti képviselet visszaállítását, korlátozott körhöz érnek el. Bizonyára javarészt azokhoz, akik egyébként is a hűséges választókhoz tartoznak.

Ők pedig fontosak ugyan, de tudvalevőleg nincsenek elegen! Következésképpen a kampányüzeneteknek sokkal többekhez kellene eljutniuk azoknál, akikhez az eddigi módszerekkel és kommunikációs eszközökkel elérhettek.

A helyiek ereje

Az hát a kérdés, hogy lehetséges- e? Megvannak-e az eszközök hozzá? Nos, az egyik fontos részük megteremthető a Szövetségben, de csak akkor, ha a párt egészében, tehát nemcsak a vezetésben, hanem az egyszerű tagokban is megszületik hozzá az akarat. Ekkor válna használhatóvá az, ami jelenleg a Szövetség erejének a java: a párt erős helyi és regionális beágyazottsága. Ha az országos jelölteken kívül a párt tagságának, a helyi és megyei képviselőinek nagy része településenként venné a vállára a kampány feladatát, akkor a mozgósító és meggyőző erejük ugyancsak jelentős lenne. Ők helyben elég pontosan tudják, illetve, ha akarják, megtudhatják, településükön kik azok, akik elkedvetlenedtek, és otthon maradnának, avagy egyenesen más pártok felé fordulnának. Amennyiben az ilyen személyeket személyesen keresnék fel, persze megfelelő szellemi eszköztárral felvértezve, akkor minden bizonnyal sokukat meggyőznék. Ámde megismételve, ehhez olyasmit kellene megcselekedni, amit eddig nem tett a párt: a tagjainak személyesen kellene helyi kampányt folytatniuk az országos célért. Sajátos helyi rendezvényektől kezdve a door-to-door, tehát az ajtótól ajtóig kampányig. Pontosan átgondolva, hogy a saját településükön kik az ingadozók, s őket ki keresse fel. Melyikük ismeri, melyikük van jóban vele. (Mellesleg az elkötelezettek látogatása energiapocsékolás.) Ha erre képes a párt, akkor olyan erőforrást fakaszthat, amivel egyetlen másik sem rendelkezik. Ha nem képes, akkor a hátránya csak fokozódni fog.

Civil szervezetek

A másik jelentős lehetőség az elmúlt évtizedekben örvendetesen megszaporodott és megerősödött magyar civil szervezetekben rejtőzik. Mindenekelőtt le kell szögezni: a pártot eddig segítő szervezetek mozgósító képessége is azok közé tartozik, ami fontos ugyan, de nem elég. A Szövetségnek meg kellene szólítania azt a közel kétszáz, jó ideje működő kisebb-nagyobb helyi és regionális szervezetet (néhány országos is akad közöttük), amelyik helyi és regionális tekintélyt vívott ki magának. Ők úgyszintén jelentős mozgósítási bázissal bírnak. Nem egy közülük el tud jutni a kétkedőkhöz, sőt mi több, feltételezhetően jó néhányuk közéjük is tartozik.

Szóval nemcsak a szövetséges szervezetekhez, hanem mindegyikhez is szólnia kellene a Szövetségnek, méghozzá egyenként. Őszintén segítséget kérve, és hitelesen ajánlva. Világossá téve számukra, hogy a magyar párt sikere az övék is. Nekik is a hasznukra válik, méghozzá konkrétan. Nemcsak az elvont magyar cél okán, hanem a maguk saját ügye, ügyei okán is fontos legyen számukra, hogy a mostani helyzetben minden energiájukkal és lehetőségükkel a kampányba vessék magukat.

A helyi és a megyei önkormányzatok és a kiterjedt pártszervezet mellett ez is egy olyan lehetőség, ami más pártok előtt nem áll, vagy legalább is messze nem olyan mértékben, mint amilyet a regionálisan koncentrált és most már sűrű magyar civil szervezeti háló kínál. Méghozzá elszánt, jól szervező, energikus, nagy helyismerettel, gazdag kapcsolatokkal rendelkező emberek sokaságával.

Polgármesterek

Hasonló a helyzet a magyarlakta települések független polgármestereivel. Ám náluk bizonyára nehezebb lesz a párvezetők dolga. De ha legalább néhány nagy település polgármesterét megnyernék, az el nem hanyagolható szavazattöbbletet jelentene.

Volnának tehát olyan eszközök, amelyek az országos kommunikációs hátrány ellenére is használhatók lennének, méghozzá nagy hatékonysággal. Olyanok, amilyenek a versenytársaknak nem állnak a rendelkezésére, vagy legalábbis sokkal szűkebben.

Mindehhez részletes, az említett területekre is kiterjedő program, valamint annak regionális és helyi bontása, valamint a bontás alkalmazása kellene. Mihamarabb, hiszen már április végénél járunk! Közben pedig jól szervezett tárgyalások és gyors megegyezés mindegyik említett féllel.

A Szövetség belharcainak véget kellene hát vetni! Éppen az ingadozókat érdekli az ilyesmi a legkevésbé. A nyilvánosan látható kompromisszumkészség és bölcsesség viszont annál inkább!

Az idő gyorsan fogy. Ám a lehetőség most még (!) adott. A többi emberi képesség kérdése.