Mi történt ebben a tanévben?

Minket, tanárokat a kapkodva, sok szempontból átgondolatlanul bevezetett oktatási reform állított új feladatok elé, egyúttal a politika is mind jobban rátelepedett kisebbségi iskolahálózatunk mindennapjaira.

A tanév végén, a választásokat követően felcsillant a remény, hogy szeptembertől már egy más felfogású oktatáspolitika foglalja keretbe a szlovákiai iskolák életét. Amit remélünk a jobbközép pártok által delegált oktatási minisztertől, tulajdonképpen régi kérés. Növeljük a tanári pálya presztízsét, s tegyük vonzóvá a tehetséges fiatalok szemében! Induljon a Finnországban bevált modell szerint ösztöndíjprogram, amely a szakmai továbbképzésekhez igazodva, anyagilag is érdekeltté tenné a tehetséges fiatalokat a tanári pálya választásában, illetve a pályán maradásban. Igazítsuk a piaci elvárásokhoz a tanárképzést! Nem működhetnek tovább diplomagyárként egyetemeink, főiskoláink tanárképző karai. Csökkenő gyereklétszám mellett növekvő számú tanárt a pályára küldeni több mint hiba, bűn.

A tanári pálya presztízséért persze nem csak az oktatási tárca felelős, az iskolavezetésnek és a tanári karnak legalább akkora felelőssége van. A tanár minden nap, minden tanórán vásárra viszi a bőrét, mert a tekintélyt hosszú, küzdelmes munkával lehet csak megszerezni, de lerombolásához elég egy rosszul sikerült pillanat. Az elmúlt években túl sok ilyen pillanat volt. Amikor a tanári tekintély hanyatlásáról beszélünk, saját lehetséges hibáinkkal is szembe kell néznünk.

Sokszor teszik fel a kérdést szakmai konferenciákon, milyen a jó iskola? A válaszokban már nincs egyetértés. Miért is lenne, mindenki a saját értékei, világnézete szerint ítélkezik, fogalmaz meg elvárásokat tanárral, diákkal, iskolával szemben.

Én magam úgy gondolom, a jó iskola az autonómia fogalma köré szervezhető. A helyi szempontokat és érdekeket szabadon érvényesítő iskolában, szakmailag felkészült, önálló véleményalkotásra képes, összefüggésekben gondolkodó pedagógusok álljanak példaképként a felnövekvő generációk előtt. A tanár a nemzet napszámosából akkor lesz megbecsült értelmiségi, ha maga is tesz érte. Ma, az információs forradalom idején, a szellemi gyarapodásnak egyre kevésbé vannak anyagi akadályai.

A vakáció a kikapcsolódás, feltöltődés ideje. Akik önbizalomtól duzzadva, sok-sok sikerrel a hátuk mögött kezdik a szünidőt, lendületüket, energiáikat megőrizve érjék meg a szeptembert.

Igaz az is, hogy a nyáron begyógyulhatnak az évközi kudarcok okozta sebek, helyreállhat a lelki egyensúly, a megtépázott önbizalom tanárban, diákban egyaránt. Ebben a reményben kívánok derűs nyarat, jó pihenést minden kedves kollégának és tanulónak! (Kolek Zsolt)