Messze még a süllyesztő

Ezeknek a nemcsak politikai, hanem emberi minőségükben is kisstílű alakoknak legutóbbi tipikus megnyilvánulási példája Naď kijelentése, mely szerint élete legboldogabb napja lesz, amikor visszamegy parlamenti képviselőnek, és ezzel kitúrja a helyéről Gyimesit. Mire Gyimesi azt üzente neki, hogy az ő életének legboldogabb napja a fia születése volt, s felszólította az embereket, hogy küldjenek a Facebookon Naďnak szívecskéket, hadd legyen még boldogabb. Nem tudom, hány szívecskét kapott, de tartok tőle, hogy képes volt ezeket a szimpátia jeleként értelmezni.

Túl soká tartott ez a kormányzás és Čaputovának köszönhetően annak befejező szakasza is, hiszen ha például csak a Fórum Intézet februári felmérését veszem alapul, a megkérdezettek majdnem háromnegyede már akkor az előre hozott választásokat szorgalmazta. S bár időpont nem szerepelt a kérdőívben, nyilvánvaló, hogy ha az ember nem elégedett valamivel és le akarja cserélni, azt lehetőleg azonnal akarja, vagy legalábbis minél hamarabb, nem pedig minél később.

Több elemző véleménye szerint a bukott kormány tagjai most már eltűnnek a politikai süllyesztőben. Én ezt nem gondolom, mégpedig négy ok miatt. Először is: az őket háttérből mozgatók hatalmán és akaratán fog múlni, akik már megtapasztalták, hogy milyen könnyű átverni a választókat. Például ha csak Matovičot vesszük, ő mindig a parlament bohóca volt, emlékszem rá, amikor olvastam egyik magyar politikusunk véleményét, hogy vele lehetetlen lenne kormányozni. Aztán amikor a magyar párt nem jutott be a parlamentbe, vagyis nem kellett tartani a közös kormányzástól, egyszeriben barátokként tűntek fel. Jó, erre persze mondhatjuk, hogy érthető, mert átalakultak az érdekviszonyok, és a politika végtére is erről szól. De a választóknak, s köztük főleg a magyar választóknak mi érdekük fűződött egy ilyen „barátsághoz”? Mert ne legyünk naivak, Matovičot és kormányát a magyar szavazatok is hozzásegítették a hatalomhoz, és nem is kismértékben, hiszen ők kapták meg azokat a szavazatokat, amiket a magyar pártok nem (persze részben saját bénaságuk okán). Magam is többeket ismerek, akik „Igorko”-ra szavaztak, s bár kulturált, az etikettet jól ismerő és betartó emberek, például az cseppet sem zavarta őket, amikor Igorko és Léggömbös Risko a téren vulgáris szavakkal illették az SNS-es Dankót, biztatva a tömeget, hogy ismételje ezeket, s bizony a tisztességes tömeg ordítva ismételte. Aztán később csodálkoztak – a magyarok és a tömeg is – , amikor a vulgáris szavak már rájuk is kezdtek vonatkozni.

A második ok, hogy a hivatalnokkormány – amely szerintem nem jó megoldás, de ez egy más téma – minden hibáját a bukott kormány saját maga fényezésére használhatja majd fel. Márpedig ezt a káoszt, amit okoztak, senkinek sem lesz könnyű rendbe tenni, s ezért úgy nézhet ki, hogy nem képes teljesíteni a hozzá fűződő elvárásokat, amit Matovič, Heger és a többiek saját maguk igazolására, mentegetésére használhatnak. Öt hónap a választásokig hosszú idő, s az emberek, sajnos, gyorsan felejtenek.

A harmadik ok, hogy ezek az emberek szétszóród(hat)nak más pártokban, s úgy tűnhet, hogy egy új párt az új élet, s főleg új, jobb minőség. S ezt sokan el fogják hinni, mert – és ez a negyedik ok – még most is, minden rossz ellenére vannak meggyőződéses híveik. Még a magyarok között is. Egy ilyen rajongó mondta nekem, hogy a Matovič-, majd a Heger-kormány Szlovákia eddigi legjobb kormánya volt, mert ebben a nehéz időszakban senki sem lett volna jobb.

Érdekes érvelés. Lesznek még ilyenek. Vigyázzunk.