Merkel nélkül, válaszúton

Németországban egy egész generáció nőtt fel úgy, hogy nem ismert más kancellárt. A mostani választásnak ezért nagy tétje van mindenki számára. A kereszténydemokrata CDU/CSU szeretné megtartani a kancellári pozíciót, a szociáldemokraták és a Zöldek pedig szeretnék megakadályozni ezt.

A célegyenesbe forduló választási kampány nem igazán hozott körömrágós izgalmakat, de azért akadt néhány érdekes fordulat. Tavasszal még a Zöldek tűntek befutónak, de Annalena Baerbock, a párt kancellárjelöltje nem igazán tudott felelni az életrajzában található homályos pontokkal kapcsolatos kérdésekre, és a könyvét is komoly plágiumvádak érték. Emiatt a választók egy része elfordult a Zöldektől, és hirtelen Armin Laschet és a CDU/CSU tört az élre a közvélemény-kutatásokban. A júliusi katasztrofális németországi áradások azonban elmosták a konzervatívok esélyeit, főleg Armin Laschet kancellárjelölt szerencsétlen videója miatt: vidáman nevetgélt a háttérben, miközben a német államfő a mindenüket elveszítő lakosokat bátorította. Ez adott esélyt a szociáldemokrata SPD-nek, és az elmúlt hetekben stabilan átvette a közvélemény-kutatásokban az első helyet. Bár Olaf Scholz, a párt kancellárjelöltje nem a világ legkarizmatikusabb politikusa, de eddig sikerült nagyobb hibák nélkül teljesítenie a kampányban.

Egyik pártnak sem sikerült azonban meggyőző fölénybe kerülni, és ha másfél hét alatt nem történik valami váratlan, Németország bonyolult kormányalakítási tárgyalásoknak néz elébe. Az utolsó felmérésekben a szociáldemokratákat a megkérdezettek körülbelül 25 százaléka támogatja. Őket követik a kereszténydemokraták 20-21 százalékkal, és a legerősebb hármast a Zöldek zárják 15-16 százalékos támogatottsággal. Működőképes koalícióhoz szinte biztosan szükség lesz a kisebb pártok támogatására is, melyek közül reálisan a gazdaságilag liberális FDP vagy a baloldali Die Linke jöhet szóba. Most úgy fest, Konrad Adenauer első kormányai óta először lesz szükség hárompárti koalícióra a parlamenti többség bebiztosításához.

Ha az SPD szeptember 26-án megnyeri a választást, Olaf Scholznak reálisan két lehetősége lesz. Az első az úgynevezett közlekedésilámpa-koalíció, mely a tradicionálisan vörös színnel azonosított szociáldemokratákból, a sárga FDP-ből és a Zöldekből állna össze. Ennek a koalíciónak a legnagyobb problémája a Zöldek és a liberális FDP együttélése, ez a két párt ugyanis a kulcsfontosságúvá vált környezetvédelmi kérdésekben szinte semmiben sem ért egyet. E két pártot 2017-ben Angela Merkel is megpróbálta koalícióba szervezni, de a tárgyalások néhány hét után összeomlottak.

A szociáldemokraták számára ezért most járhatóbb útnak tűnik a vörös–vörös–zöld koalíció, melyben a szociáldemokratákhoz és a Zöldekhez a szintén vörös színnel azonosított baloldali Die Linke csatlakozna. Ez a három párt sok kérdésben képes megegyezni, de komoly gondokat okozhatnak a Die Linke olyan külpolitikai elképzelései, mint a NATO-ból való kilépés.

Szövetségi szinten a Die Linke sokáig vállalhatatlan koalíciós partnernek számított, de a kampányban Olaf Scholz sosem határolódott el élesen a kisebbik baloldali párttól. Ezt próbálják a kereszténydemokraták a konzervatív választók mobilizálására felhasználni, akiket szocialista gazdaságpolitikával ijesztgetnek. Bárki is nyeri a választást, egy dolog biztosnak tűnik: az új német kormánykoalíció hosszú és kemény tárgyalások után fog összeállni.