Merjünk kicsik lenni

A két hét múlva kezdődő népszámlálás kapcsán kibontakozó, művileg felfújt, utolsó utáni pillanatban kirobbant vitára gondolok természetesen, ahol egyeseknek azzal van gondjuk, hogy újabban nemcsak egy, hanem akár két nemzetiséget is bejelölhetnénk a népszámlálási íveken. Ez Európa civilizáltabb vidékein már évek óta elfogadott, és az a helyzet, hogy Szlovákiában is lenne rá igény, mivel az identitás soha nem fekete-fehér dolog, egy többnyelvű, többnemzetiségű közegben főleg nem az.

Az ember azt hinné, egy kisebbségi politikus erre különösen érzékenyen reagál, de nem, sikerült egy összetett problémát a százas szög egyszerűségére redukálni, és kalapáccsal esni az egésznek.

A másodlagos nemzetiség bevallása egy olyan lehetőség, amivel sokan élhettek volna, és ha vannak is kockázatai ennek a módszernek, inkább egy pozitív kampánnyal kellett volna elérni, hogy minél többen írják az első helyre a magyart. Ehelyett önjelölt megmentőink inkább egyszerűen betiltanák a második lehetőséget,

ezzel kimondatlanul is azt üzenve, hogy a választó ostoba, akire nem szabad rábízni egy ilyen bonyolult döntést, hiszen a végén még rosszul ikszel vagy karikáz.

Mármost, a normális emberek többsége nem azzal kel és fekszik, hogy ő most mennyire magyar, roma vagy szlovák. Éli az életét, és ezen általában csak akkor gondolkodik el, ha valaki felteszi neki ezt a kérdést. És ha már elgondolkodik, könnyen lehet, hogy többféle identitást is magáénak vall, és ez egy kétnyelvű, kisebbségi közegben teljesen természetes. Rengeteg példát lehetne hozni, mikor valaki szívesen bejelölné második opcióként a magyar nemzetiséget, még ha valami miatt nem is akarja az első helyre tenni. Vagy ha az első helyre teszi, mellette azért bejelölne egy másikat is.

Róluk most lemondunk? Csak a százszázalékos magyarok kellenek?

A témát a semmiből előhúzó politikusok pedig képmutatóként viselkednek: a társadalmi vitát hiányolják, miközben ők maguk nem vitáznak – egyszerűen megtiltják a több nemzetiség bevallásának lehetőségét. Felvilágosító kampány helyett most, az utolsó pillanatban, gyorsított eljárásban, lehet, hogy törvényellenesen próbálják módosítani a szabályokat.

Volt egy világos, több hónapos egyeztetéssel készült módszertan, ami több szabadságot adott, ezt sikerült pár héttel a népszámlálás előtt megtorpedózni, káoszt és bizonytalanságot és igen, néhány esetben csalódottságot keltve. Mert immár a magyarok azok, akik miatt elveszhet a több választást felkínáló rendszer, ami a többi kisebbségen is segíthetett volna.

Most mi vagyunk a hunyók azok szemében, akik a választás szabadságában lehetőséget és nem veszélyt látnak. Mert néhányan közülünk ismét mertek kicsik lenni. És mert néhány politikusnak kellett egy kis PR-rivaldafény.

De mondok valamit, urak: ha a sajtótájékoztatón jobbra néztek, és azt látjátok, hogy Anna Záborskával kerültetek egy csapatba – aki kitartóan dolgozik azon, hogy visszaállítsa a középkori viszonyokat Szlovákiában –, akkor talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogyan jutottatok ebbe a helyzetbe. Persze lehet, hogy én tévedek, ti pedig most találtátok meg igazán a helyeteket.