Megválaszolták a PPP-kérdést

Így van ez, amikor a kormány saját magát hazudtolja meg. Azóta ugyanis Robert Fico miniszterelnök bejelentette második szociális csomagjának 15 pontját, mintegy 200 millió euró értékben… Azaz úgy tűnik, mégis csak akad a büdzsében 200 millió, csak épp nem autópályák építésére, hanem vegytiszta populista szavazatvásárlásra. Sőt, ez ugye nem az első szociális csomag, és könnyen lehet (vagy inkább félő), hogy nem is az utolsó.

Nézzük akkor a kormány érvelését: 1. A pozsonyi elkerülő (D4) és a Csallóközbe vezető gyorsforgalmi út (R7) első szakasza nem építhető meg az uniós alapokból (féligazság). 2. A költségvetésben nincs erre 4–5 évig évente 200–300 millió (hazugság). 3 Ezért minden áron PPP-projekt keretében kell megvalósítani a beruházást, ez a legelőnyösebb (félrevezető csúsztatás).

Az uniós alapok felhasználásának prioritásai jelentős részben nemzeti hatáskörben vannak, a 2014–2020 közötti új költségvetési időszakban a kormány lobbizhatott volna a pozsonyi körgyűrűért. Ráadásul az R7-es nyomvonalának nagy része a dunaszerdahelyi járáson halad keresztül, ez pedig nem része az átlagon felüli fejlettségű pozsonyi régiónak, így itt még általános elvi akadály sem lenne az EU-s pénzek lehívásának útjában. A D4-es és az R7-es pozsonyi része kicsit más kategória, itt az uniós források aránya aligha közelítené meg a beruházás 85%-át, de nem lehet kerek perec kijelenteni, hogy az unió úgysem adna erre pénzt, úgy, hogy meg sem próbáltunk alkudozni. Az uniós pénzek felhasználhatatlansága ezért csak részben igaz, és ezért a részért is a kormány okolható.

A költségvetési pénzek tekintetében a kormány önmagát cáfolta meg Fico második szociális programjával, erre kár több szót vesztegetni. E tények tükrében viszont felmerül a kérdés, vajon milyen más okok lehetnek a PPP erőltetésében. Például az, hogy mivel nem az EU finanszírozza, így nem is fogja ellenőrizni a közbeszerzés és a beruházás szabályosságát. Magyarul, ne csodálkozzunk, ha a kivitelező konzorciumban (vagy a hitelezők között) feltűnnek olyan cégek, amelyeket kormányközelinek vagy Smer-szponzornak tartanak. Mondjuk a Váhostav vagy a Doprastav, esetleg mindkettő.

Végezetül a legnagyobb logikai bukfenc a kormány érvelésében: ha tényleg nincs a költségvetésben öt évig évi 200–300 millió az építkezésre, akkor a jövőben miből lesz évi kb. 150 millió, amennyivel 30 évig (!) a PPP-projektet fogjuk törleszteni?

A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója