Megúszható-e a Smer?

Olyan nem akadt egy sem, amely már a választások előtt bátran hangoztatta volna, hogy kifejezetten szeretne együtt dolgozni Ficóékkal. Talán azért sem, mert ilyen igazából tényleg nem akadt. Nagyon hülyének kell lennie egy politikusnak ahhoz, hogy ne tudjon alapvető következtetéseket levonni az eddigi két Smer-kormány működéséből, illetve Robert Fico „együttműködési stratégiájából”. A legmarkánsabban ez 2006 és 2010 között látszott: politológusi közhellyé vált, hogy a Smer tudatosan törekedett koalíciós partnerei, az elméletben még mindig ambiciózus, de megfáradt HZDS és a velejéig rothadt, a hatalomért reszkető SNS felfalására. Ennek a munkának a gyümölcsét Ficóék igazából 2012-ben aratták le, amikor is mindkét párt szavazóinak nagy részét sikerült a maguk oldalára állítaniuk és az ország történetében páratlan hatalmi túlsúlyra szert tenniük. A biztos stratégia 2006 és 2010 között tulajdonképpen arra épült, hogy hagyni kell a hirtelen hatalomhoz jutott, ám azt kezelni már képtelen kicsiket, hadd bukdácsoljanak végig a saját ilyen-olyan botrányaikon, miközben a nagy Smer feléjük mérsékelt türelmet, a választók felé pedig határozottságot és megbízhatóságot mutat. A kicsik üzenhették ugyan a négyéves kormányzás végén, hogy mennyi komoly eredményt értek el, micsoda páratlan sikereket halmoztak, a választók emlékezetében a nagy Smer melletti piti csalókként őrződtek meg – ezt mutatta legalábbis többszörös választási visszaesésük.

Amikor tavaly megalakult az „alternatíva nélküli” harmadik Fico-kormány, egy naiv pillanatra mintha felcsillant volna a remény, hogy a jelentősen meggyengült Smer kénytelen lesz engedményeket tenni koalíciós partnereinek, és az előző Fico-kabinetekhez képest egy sokkal kiegyensúlyozottabb hatalomgyakorlási formát láthatunk majd. Nemcsak Andrej Danko jutott többször jelentős szerephez, hanem még a Híd számára fontos témákban is sikerült eredményeket felmutatni, például a Kisebbségi Kulturális Alapról szóló törvényt sem cincálták szét Ficóék, a mečiari amnesztiák ügyéről nem is beszélve. Mindez azonban mintha nagyobb politikai hatás nélkül maradt volna. Az aktuális felmérések azt mutatják, a Smer őrzi pozícióját, esetenként még enyhe erősödést is mutat, míg partnerei, az SNS és a Híd stagnál vagy gyengül. Habár a legnagyobb botrányok (mint a Bašternák- vagy az Evka-ügy) a Smert érintették, ez népszerűségére kisebb hatással volt, mint Danko századosi ügye az SNS-re vagy (bár ezt a téma frissessége miatt felmérések még nem erősítették meg) az RTVS-ügy a Hídra. A Smer ezúttal is képes úgy manőverezni, hogy koalíciós partnereit a teljes arcvesztés felé vezesse – amiben egyébként azok készségesen asszisztálnak neki, mintha saját maguk megalázása is a koalíciós szerződésbe lenne foglalva.

Kérdés, vajon mennyire éri ez meg a Smernek most, amikor arra már aligha számíthat, hogy 2020-ban egyedül alakíthasson kormányt. (Ráadásul arra nincs reális esélye, hogy a kiábrándult Híd-szavazókat megszerezze.) De ez legyen Fico baja. Magyar választók tízezreit inkább az a kérdés foglalkoztathatja, nem sejthette-e előre Bugár Béla, hogy a Smerrel kötött szövetségből lehetetlen lesz érintetlenül kiszállni. Az alig több mint egy éves közös kormányzás ugyanis a vitathatatlan eredmények mellett mediálisan és mentálisan elképesztően megtépázta a Hidat. Azt most még lehetetlen lenne megmondani, mennyire megalapozottak azok a híresztelések, amelyek a párt szlovák arcainak, Lucia Žitňanskának, František Šebejnek, Peter Kresáknak a lehetséges távozásáról szólnak (számukra talán a készülődő Progresszív Szlovákia jelenthetne kiutat), de az biztos, hogy a „kávéházi értelmiség” elvesztése utáni Híd már egy másik Híd. Tulajdonképpen a párt neve is kétségessé vált, elég csak Bugár RTVS-szel kapcsolatos indoklását megfigyelni, ahol már kizárólag a magyar választók érdekeit hangoztatta. Természetesen nem lenne baj magában az, ha a Híd az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt fektetne a kisebbségi érdekek képviseletére, így azonban teljesen újra kellene gondolni az egész pártkoncepciót és a szlovákiai magyar két(ésfél)pártrendszert.

A címben feltett kérdésre a válasz tehát: aligha, és ezt némi belátással jó előre felfoghatta volna a Híd is. Most már csak a pedálozás és a kármentés maradt.