Megújult s Jobb receptek

Frešo diadala nem csupán személyi cserét jelent majd a tradicionálisan a két párt közül erősebbnek számító, a Gorilla-ügy után azonban a szakadékba zuhanó SDKÚ szempontjából. Az új elnök ugyanis egy néppárt víziójával tudott diadalmaskodni riválisa, a Dzurindáék szoros munkatársának számító Lucia Žitňanská egykori igazságügyi miniszterrel szemben. Frešo tehát új irányok felé kormányozhatja a pártot, amely jobban nyithat majd a vidékiek felé is.

Lipšic kiválása a KDH-ból valószínűleg nem sok, a politikával foglalkozó érdeklődőt lepett meg: a feszültséget közte és a párt jelenlegi vezetése között már jó ideje érezni lehetett, és bár a választások előtt a felek tűzszünetet kötöttek, az a tény, hogy Lipšic a szavazók körében népszerűbb jelöltnek bizonyult saját pártelnökénél, valószínűleg végleg lehetetlenné tette együttműködésüket. A leköszönő belügyminiszter nyilvánvalóan saját párt alapításán dolgozik – hogy pontosan milyen pártról, az csak később derül majd ki, de minden bizonnyal egy fiatalos de mégis erősen rendpárti, jobboldali tömegpárt (vagy valami ehhez hasonló) lehet a vízió.

Pikáns részletnek számít, hogy a fenti két történet egyikének sem lesz részese Iveta Radičová exkormányfő. Radičová a hónap elején úgy nyilatkozott, szeretné magát távol tartani a politikától, konkrétan megemlítve Lipšic már akkor latolgatott új pártját is. Érdekes fejlemény az is, hogy nem tartott Lipšiccel az egyik legközelibb szövetségesének számító parlamenti képviselő, Radoslav Procházka sem – annak ellenére, hogy a választások környékén ő még egy jobboldali néppárt létrehozásáról beszélt. (Otthagyta a KDH-t viszont a „másik” Žitňanská, Jana.) Frešo és Lipšic politikai tervei nyilván keresztezni fogják egymást, hogy a többi érdekelt szereplőről (elsősorban a KDH-ról) ne is beszéljünk. Nyilvánvaló, hogy mindketten új alternatívát szeretnének létrehozni a jelenlegi széttöredezett jobboldali massza helyett, egy olyan pólust, amely a Smer váltópártja lehet majd. A jelenlegi egyébként jó időpontnak tűnik a jobboldali versengésre: a Smer nyomasztó túlsúlya mellett most van lehetőség a nézetek ütköztetésére, a struktúrák építésére, a választók elkápráztatására és az ideológiák hegyezésére. A legtöbb mozgástere nyilván Lipšicnek van: míg azonban a KDH viszonylag mozdulatlan lehet a jövőben is, Frešóban van egyfajta kockázat, mivel nem egyértelmű, hogy mekkora kommunikációs fordulatot tervez az SDKÚ számára.

Igor Matovič mindenesetre ezúttal sem spórolt a jó tanáccsal: szerinte Lipšic sikeres lehet, de csak ha sikerül kordában tartania az egóját. Én viszont egy módosított tézist javasolnék: a jobboldalon 2016-ban valószínűleg az lehet befutó, akinek sikerül kordában tartani Matovič egóját, és labdába rúgni az Egyszerű Emberek politikai akciói mellett.