Megmondták a hangok

Procházka (kommunikációs) hibát hibára halmoz a közéletet lassan két hónapja foglalkoztató Matovič-ügyben. A glaszékesztyűs úr nem kompatibilis a hazai politikai élet kocsmai verekedőjével. Míg az első párbajt remélt, az utóbbi alattomosan üt, akár övön alul is. Procházka először nem nagyon akart tudni a beszélgetésről. Aztán ostoba módon belement Matovič hazugságvizsgálós játékába, úgy táncolva ki belőle, hogy a procedúrát „vitapartnere” elvégezte, ő pedig nem. Végül kijelentette, hogy nem kíván Matovičcsal foglalkozni. Amikor pedig a felvétel nyilvánosságra került, jó fél nap előnyt adott ellenfelének, későn és kétségesen reagálva. Miután mindkét fél megerősítette, hogy az ő hangja hallható a felvételen, az most már evidens, hogy valamiféle beszélgetésre sor került, e körül kár volt ködösíteni. Az emberek nagy többségének fogalma sincs az úgynevezett hazugságvizsgáló működéséről, így arról sem, a kérdésekkel, az érzékelők felhelyezésével hogyan manipulálható a hazai jogrendben egyébként sem bizonyító erejű eredményt produkáló berendezés. Csak azt látják, hogy Matovič volt, Procházka pedig nem. Az már senkit sem érdekel, hogy melyik intézetben, hány csatornás gépen, ki végezte, és ki értékelte ki a vizsgálatot. Csak marad egy „nem zörög a haraszt” érzés a választókban. Az sem megfelelő menekülési útvonal, ha kijelenti, nem akar Matovičcsal foglalkozni, főként, ha Matovič meg akar vele foglalkozni. A nem akarok veled játszani utoljára az óvodában lehetett megfelelő érv. A legnagyobb hiba pedig az volt, hogy csak kedd késő délután próbált magyarázattal szolgálni a felvételre, azaz fél nap előnyt biztosított arra, hogy Matovič verziója járja be az online és a közösségi médiát. Amint Matovič megengedte annak lehetőségét, hogy nyilvánosságra hozza a felvételt, Procházkának tudnia kellett volna, hogy nyilvánosságra is fogja hozni a felvételt, és ennek megfelelően készülni. Mivel elismerte, hogy az ő hangja hallható a felvételen, tudhatta, mire kell felkészülnie, hogy haladéktalanul állhasson a sajtó rendelkezésére, amikor eljő ama bizonyos nap, melyről mindenki tudta, hogy el fog jönni, csak azt nem, hogy mikor. A felvétel „kiszivárgásának” napja valószínűleg mégsem lesz ítéletnap Procházka számára. Ennek egyik oka, hogy a másik oldalon vele szemben csak egy Matovič áll. Akinek viszont sikerült elhelyezni néhány foltot a fehér glaszékesztyűre. Az egész innentől hitkérdés, akik Matovičnak hisznek, azok szemében Procházka hazug csaló lesz. A Procházka hívek pedig valószínűleg rendületlenül fognak hinni abban, hogy a hangfelvételt manipulálták. A következő parlamenti választásokig még két év van hátra. Ez idő alatt Procházka megpróbálhatja kiköszörülni a csorbát, melyet azonban ellenfelei a jövőben bármikor felhasználhatnak ellene.