Megjavulnak a rendőrök?

Mostantól feltűnően, látható helyeken mérnek. Hogy mindenki lelassíthasson, mire a közelükbe ér? – kérdezhetnénk értetlenül. Akkor miért mennek ki? Senki sem hülye, hogy a villogó sziréna láttán beletaposson a gázba.

Ez a nagyon szimpatikus intézkedés átértelmezi a hazai rendőrség eddigi szerepét, a rendőröknek mától mintha nem is az lenne a feladatuk, hogy a gyorsan hajtókat (egyébként jogosan) megbüntessék, hanem hogy felhívják a figyelmet a veszélyes útszakaszokra, és jelenlétükkel rábírják a sofőröket, hogy lassítsanak. Tájainkon sosem látott hozzáállás. Szlovákiában – mint a legtöbb volt szocialista országban – a rendőrökre mindenható urakként tekintenek az emberek, akikkel jobb nem vitatkozni (még ha igazunk van, akkor sem), mivel a paragrafusok ismeretében a rendőr bármikor előhúzhat valamit, és visszakézből megbírságolhat. Nyugaton utazva megdöbbenhetünk az ottani rendőrök módszerein, arra a rendőrök mintha csak azért lennének kitalálva, hogy az utcákon lassan haladva a polgárok nyugalmát őrizzék. Köszönnek, mosolyognak, megkérdezik, minden rendben van-e, nem láttunk-e gyanús alakokat, ha semmi nem jut eszünkbe, bólintanak, és vidáman tovább hajtanak. Nálunk a rendőrök durvák, arrogánsak, jogköreikkel kérkednek, ha pedig egy helyzetet kell megoldani, leintenek. Persze, ez nem minden esetben van így, egyébként pedig olyanok a rendőrök, amilyenek az emberek általában. Ők ugyanolyan polgárok, mint mi, csak néha felveszik az egyenruhát. Vagyis nincs ebben semmi ördöngösség, olyanok a rendőreink, amilyenek mi magunk. Mi is arrogánsak vagyunk, lusták, pénzéhesek, és igyekszünk kibújni a kötelességeink alól. Spišiak intézkedése a Kaliňák-féle rendőrpolitika szöges ellentétének tűnik, „felhasználóbarát” és nem haszonorientált. Megérdemeljük?