Megjátszott tisztelet

E sorok írásának pillanatában még nem tudni, mi lesz a sorsa Igor Matovič ötszáz eurós utalványainak, melyekkel a 60 éven felüliek oltakozását szeretné serkenteni a pénzügyminisztérium. A kormányban uralkodó állapotokat jól jelzi, hogy a tervezetet Matovič miniszterelnökként, Heger pedig pénzügyminiszterként írta alá a hivatalos dokumentumban. Apró hiba, vagy freudi elírás? Jelentéktelen probléma ahhoz az 500 milliós lyukhoz képest, amit a terv a költségvetésen ütne. Ja, és az 500 millió lehet hogy 600 lesz, mert Matovič az utolsó pillanatban megtoldotta egy százassal a jutalékot: miért ne, nem a sajátjából osztogat. Erről persze nem egyeztetett senkivel, Eduard Heger miniszterelnök is csak a sajtóból értesült róla. Komédia.

A pénzügyminiszter továbbra sem tud egy racionális érvet sem felmutatni amellett, hogy az utalványok segítségével valóban növekedne az oltási hajlandóság, ezért azt teszi, amihez a legjobban ért: belekap mindenbe és mindenkibe, aki ellent mer mondani neki. Matovič pillanatnyilag olyan narratívát próbál ráerőszakolni az országra, ahol egyedül ő küzd a szegény elnyomott idősek jogaiért, mintha ez a plusz ötszáz euró fordulópontot jelenthetne minden 60 év fölötti életében, de Sulík és a többi irigy mindig elgáncsolja őt.

Matovič emotív fellépései arra a – a politikai nyelvben mindig is jelen lévő, de a járvány óta felerősödött – képre játszanak rá, hogy a 60 fölötti emberek szegények, a társadalom szélén tengődnek, nem igazán értik a modern világ kütyüit és hókuszpókuszait, otthon ülnek a nappalijukban, és kizárólag az unokáikért élve várják a halált. Ez a kép egyszerre idealizált és lenéző, mert kimondatlanul feltételezi, hogy ezek az emberek önállóan nem nagyon tudnak létezni, figyelni kell rájuk, dönteni kell helyettük a fontos kérdésekben. Az igaz, hogy a szegénység hatalmas probléma, és az is biztos, hogy sok nyugdíjas nem rajong az okostelefonokért, de ne tegyünk már úgy, mintha 60 év fölött már nem lenne élet. Az aktív élet ilyenkor még bőven folytatódik, rengetegen dolgoznak, vállalkoznak ebben a korban, és nemcsak beosztotti, hanem vezető pozícióban is. Egy nagyon széles népcsoportról beszélünk, amelyben ugyanúgy vannak jobban és kevésbé boldoguló egyének, mint a fiatalabbak között. Persze, a kornak megvannak a maga hozzáadott kihívásai, és biztos vagyok benne, hogy minden 60 év fölötti szlovákiai lakos hosszasan tudná sorolni a problémáit. De nem hiszem, hogy ezeket egy nagyszombati spekuláns 500 eurós utalványa fogja megoldani, ez a hozzáállás egyszerűen sértő.

Matovičnak ez csak egy újabb hecc, udvarolt ő már hasonló módon nekünk, magyaroknak is, és pontosan tudjuk, mire mentünk vele. És azért szögezzük le: ha tényleg segíteni akart volna a nyugdíjasoknak, megtehette volna, amikor kétharmados többséggel átvette a kormányzást. Nem ötszáz eurós, semmire nem jó utalványokkal, hanem tényleges nyugdíjreformmal, működő egészségügyi ellátással tehetett volna értük. De hát fontosabb dolgai voltak. Zárásképp Igor Matovičnak meg a bandájának csak annyit kívánhatunk, hogy ha elérik a nyugdíjkorhatárt, akkor ők is pontosan annyi segítséget kapjanak a környezetüktől, mint amennyit ők nyújtottak ennek az országnak.