Meghalt az olvasás – éljen az olvasás!

Átalakulóban a világ, így az olvasói szokások is. Rendszeresek az arról szóló hírek, hogy látványosan romlik az emberek (köztük az alap- és középiskolások) szövegértése. Eközben felfutóban vannak az újabbnál újabb vizuális médiumok: rövidke videók, lényegretörő fotók, és ki tudja még, mi minden. Isten őrizz, hogy technofóbok legyünk, az ég alatt sok minden elfér. Kell a technológiai haladás, mással sem foglalkozik az emberiség évtízezredek óta. Ám aki szeret szépirodalmat olvasni, az tudhatja, hogy az emberi elmét és képzelőerőt semmi más nem tudja úgy megmozgatni, mint egy jó prózai, költői vagy drámai szöveg.

A Jókai-emlékév során közölt szövegeket a felkért szerzőink közül volt, aki megírta, másokkal személyesen ültünk le beszélgetni. Akár levelezés, akár beszélgetés által beszéltünk Jókairól, világossá vált, hogy órákig folytathatnánk a disputát. Mindegy például, hogy Tíméa, Baradlay Richárd, Jancsi úr vagy Ankerschmidt és mások alakjain keresztül gondolkodtunk-e Jókairól, netán a magyar irodalomtörténet egészével kapcsolatban beszéltünk róla, vagy gondolkodtunk el arról, hogy mi a műveinek jelentősége manapság a szépirodalom, de akár a közélet számára... Nemegyszer új és meglepő felismerésekre jutottunk, miközben legalább 120-130 éves művekről van szó. Órákig sem lehetne minden egyes felmerülő témának a végére járni!

Merthogy a jó szépirodalom erről szól. Nemcsak Jókairól lehet beszélgetni ugyanis, hanem minden jelentős szerzőről és műről is, amely az elmúlt évszázadokból és -ezredekből ránk maradt. Ugyanis hiába van szó „régi” alkotásokról... „Kódjaik” feltörésével, értő és érdeklődő olvasással mi, kései utódok is kicsit jobban és alázatosan láthatjuk magunkat, s egyáltalán a létezést, aminek a részesei vagyunk. Abban pedig különösen szerencsések lehetünk, hogy a válogatás nagy részét már elvégezték az elődeink: ha ugyanis nagyon-nagyon különböző korok és társadalmak emberei 3000-1000-100 éve is olvasták, akkor az a szöveg minden bizonnyal megéri a rá fordított időt...

A Jókai-emlékév remek alkalom arra, hogy a könyvespolcokhoz nyúljunk. Mindenkinek szabad akaratában áll, hogy megteszi-e ezt. Ugyanez érvényes a „hogyan”-ra. Merthogy Jókai Mór úgy írt, hogy a mai polarizáltság mellett is mindenki megtalálhatja a szövegeiben azt, amit keresni szeretne – és ez egyben azt jelenti, hogy még annál is többet, mint amire számítana.