Még a másképp is másképp van

 

Helyette újra átírta saját alaptörvényét. A kormányoldal azt hirdeti, ezzel visszaszerezte az alkotmányozó hatalmat a parlament az alkotmánybíróságtól. Holott utóbbi ilyen hatalmat soha nem is gyakorolt, nem volt hát tőle mit visszaszerezni. Amikor a miniszterelnök botránynak nevezte a rezsicsökkentéssel kapcsolatos bírói ítéletet, mely a közműcégeknek adott igazat, a nemzetközi és hazai bomlasztó erők összejátszásának menetrendszerű emlegetése mellett újabb jogszabály-módosítás következett. A Fidesz készségszinten dönti el a vitákat oly módon, hogy addig csavargatja a vita szabályait, míg végül igaza nem lesz. Mindez már önmagában is felvet kérdéseket, hiszen a törvények uralma nem valamiféle éteri elv, hanem a jogbiztonság és a mindenkori kormány hatalmát korlátozó biztosíték. A Fidesz rendszere, mely mostanra felépült, s amelyet a folytonos szabálymódosítások védelmeznek, egyetlen apró hibával bír csupán: nem működik. A gazdaság a 2010-es év szintjén áll, a munkaerő-piac nem nyújt új lehetőségeket – a közmunka-programok pedig hónapban, munkaórában és fizetésben egyaránt szűkülnek –, az egészségügy csendben, az oktatás zajosan amortizálódik. A jövő nemhogy elkezdődne, de egyre messzebb van. Ilyen helyzetben, hihetnénk, az ellenzék számára bőven terem babér. Megmutathatná, lehetne másképp is. Ám ez a másképp is másképp van. Az ellenzék fő erői 2013 tavaszán elsősorban az egymással folytatott rivalizálás idejét élik. Hihetnénk, e sorok írója hitte is, hogy megúszhatatlanul megállapodás zárja majd a januárban kezdődő tárgyalásokat. Másképp lett. Ma pedig már és még azt a mechanizmust se látni, amely a megegyezésig elvezethetne. Ha mégis létrejön az ellenzéki választási megállapodás, a felek szembesülni fognak azzal, hogy a 106 egyéni kerületi jelölt kiválasztása, a programok és a politikai mondanivaló egyeztetése hosszú előkészületet igényel. Minden nem erre fordított perc hiányozni fog a választási küzdelem során. Másfelől, a fű alatt zajló elkeseredett előválasztási küzdelem maga is akadálya, hogy az ellenzék koherens politikai választ adjon a Fidesz világképére és politikai gyakorlatára. Márpedig politikai válasz nélkül az apróbb-nagyobb gyakorlati kérdések garmadája sem lesz megoldható. Ilyen körülmények között, könnyen lehet, a minden másképp van helyett a lesz ez még így se logikája alapján várhatjuk a választások, majd aztán a következő ciklus fejleményeit. A szerző magyarországi politológus