Mediális kórkép: támad a kamu és a propaganda

Mivel a világháló nélkül az életet már szinte lehetetlen elképzelni, nem ördögtől való célként kitűzni magunk elé, hogy a tétel második részének igazolásában lehetőleg ne úttörőként vegyünk részt. A legfrissebb, borzalmas apropó, az egyiptomi légi katasztrófa is azt igazolja, hogy a célt megközelíteni nem is olyan egyszerű, ugyanis dolgozni kell azon, hogy ne dőljünk be más hülyeségének, az álhíreknek. 

Az internetes újságoknak köszönhetően a legfrissebb információkhoz is villámgyorsan hozzáférünk, azonnal video- és hanganyagot is kapunk és magunk is részeseivé válhatunk a hírverésnek. Tudatosítani kell viszont, hogy amikor az ember „kinyitja az internetet” és elhagyja a régóta jól ismert médiumok világát, pompás és szép új portálokra vezet az útja – de meglehet, hogy zöldfülűként vérprofikkal ül le pókerezni. 
Abból pedig semmi jó nem szokott kisülni. 
A digitális média szakmai elemzését mellőzve röviden: „kamuhír” problémánk van. Nem kicsi, hanem nagy, és napról napra nagyobb. Terjesztéséhez bennünket, jóhiszemű felhasználókat is használnak, különböző okokból. Az említett légi katasztrófa kapcsán például minden hivatalos forrást megelőzve az interneten bőszen osztogattak meg az emberek ilyen-olyan magukat megbízható médiának feltüntető forrásokból származó totális baromságokat. Ismert a görög halász esete, aki tűzcsóvát látott és videóra is felvette – kiderült, hogy már tavaly a neten volt a videó, csak újrahasznosították.  Aztán a roncsok kiemelése is nagy port kavart – szintén kamu. Ám talán a legkegyetlenebb az az álhír volt, amit úgy állítottak be, hogy egy srác küldte be a képet, amelyen édesanyja és pár utas a gépről volt látható a katasztrófát megelőző pillanatokban. Embertelen, ha a gépen utazók családtagjaira gondolunk, akik az őrület határán táncoltak azokban a szörnyű órákban. De miért csinálnak ilyet az emberek másokkal? 
Először is vannak a „betyárok”, akik mindössze feltűnési viszketegségben szenvednek és kíváncsiak, meddig jut el a szenzációhajhász kis álhírük. Egy következő szint a „hivatalos” álhírportál, amely ugyan valahol az impresszumban jelzi, hogy az összes hír kamu, de megjelenésre megbízható oldal benyomását kelti. Itt már a reklámbevétel a motiváció, de ez még bocsánatos bűnnek tekinthető.  Ennek egy módosított formája a valós híreket szemérmetlenül álhírrel keverő oldalak (borzasztó, de a rákgyógyítás az egyik kedvenc álhírtéma). Etikailag itt érkezünk el egy választóvonalhoz. Aztán van a profi marketinges koncepció. A vezérelv az, hogy kereskedelmi üzeneteket könnyebb eladni úgy, ha hasonló témájú, valós hírek közé keverjük. A jéghegy csúcsa pedig a hivatalos politikai propaganda. Persze ez is korrekt köntösbe bújtatva, hiteles hírekkel körbeágyazva. Itt már a közhangulat alakítása, a választók befolyásolása a cél. Az orosz propaganda mesterfokon tolja ezt (vigyázat!) magyarul és szlovákul is. 
A globális trendek pedig hamar megjelennek a mi vidékünkön is. 
Álljon itt pár számunkra is ismerős weboldal a HVG hosszú, „nagy átverős listájáról”, amelyeknek soha ne higgyen el semmit: hirtop.in, maihirek. 
net, napimigrans.com, szabadonebredok.info, tudasfaja.com. És még sorolhatnánk. A szlovákokat is. Ha innen olvasott valamit és elhitte, netán meg is osztotta a Facebookon, akkor a kamu áldozata és a propaganda eszközévé vált. Kényelmetlen, ugye? Ezért résen kell lenni mindig, idehaza is. Ugyan a szlovákiai magyar média frontján könnyebb eligazodni, hiszen kevés az online médium, ennek ellenére javasolt minden esetben rendesen körbenézni egy-egy hír kapcsán, hogy valóban tiszta maradjon a kép. Nehogy miattunk is súlyosabb legyen a kórkép.