Meddig nőnek az árak?

Év elején szinte semmilyen elemzés nem számolt magasabb inflációval, de az év utolsó hónapjaiban az infláció már az USA-ban és Európában is évtizedes rekordokat döntögetett. Mindez főként azért lepett meg minket, mert az elmúlt évtizedre az alacsony infláció volt jellemző.

Az Európai Központi Bank jórészt a túlzottan alacsony inflációval küszködött, és az elmúlt évszázad hetvenes éveinek két számjegyű inflációja már távoli történelem volt. Egy évtized kamatmentes monetáris politika sem volt képes magasabb inflációt gerjeszteni, ezért az alacsony inflációt már kész ténynek vettük.

A központi bankok idén azzal próbálták nyugtatni a fogyasztókat és a vállalatokat, hogy a magasabb infláció csak átmeneti, a koronavírus- járvány által szétzilált globális ellátási láncok gondjaiból fakad. Az infláció tempója azonban hónapról hónapra makacsul gyorsult, és rég nem látott magasságokba szökött. Novemberben az USA-ban elérte a 6,8 százalékot, amire utoljára 1982-ben volt példa. Az eurozóna inflációja valamivel alacsonyabb volt, de az átlag elérte a 4,9 százalékot. Ez még így is történelmi rekord, az euró bevezetése óta nem mértünk ilyen magas inflációt. Szlovákiában az infláció 4,8 százalékos volt, de nálunk még él a köztudatban a 90-es évek meredek inflációja.

Mindezek fényében a központi bankok változtattak a narratíván, már elismerik, hogy a nagyobb pénzromlás tartósabb jelenség és évekbe telhet, mire visszakerül az elvárt 2 százalékos szintre. Ennek ellenére a legfontosabb központi bankok nem estek pánikba, és óvatosan állnak hozzá a kamatemelés kérdéséhez. A Bank of England ugyan 0,15 százalékponttal emelte alapkamatját, de az amerikai Fed és az Európai Központi Bank egyelőre megelégszik gazdaságsegítő eszközvásárlási programok gyorsításával. A Fed jövőre ugyan három kamatemelést helyezett kilátásba, de ezek várhatóan alacsonyak lesznek. Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke még ennél is óvatosabb, kijelentései alapján az eurozónában 2022-ben nincs kilátás kamatemelésre.

Jó oka van a központi bankok óvatosságának. A kamatemelés ugyan komoly fegyver a magas infláció ellen, viszont a magas kamatok lelassíthatják a gazdasági növekedést, sőt recessziót eredményezhetnek. Az Európai Központi Bank számára ez nemcsak közgazdasági elmélet, hanem friss gazdaságpolitikai emlék. A legutóbbi világgazdasági válság után, 2011-ben ugyanis rosszul mérte fel az eurózóna gazdasági helyzetét, és egy elhamarkodott kamatemeléssel recesszióba taszította azt. Ezt a hibát az Európai Központi Bank nem szeretné megismételni, ezért vezetői nagyon óvatosan mérlegelnek bárminemű kamatemelést.

Kissé leegyszerűsítve: a központi bankok ma a magasabb infláció és az alacsonyabb gazdasági növekedés közül választhatnak. Figyelembe véve, hogy a világgazdaság helyzete még mindig törékeny, borítékolható, hogy a központi bankok egy ideig még hajlandók lesznek tolerálni a magasabb inflációt. Ez rossz hírnek tűnik a fogyasztók számára, de az infláció jelenlegi szintje még mindig kevesebb problémát jelent, mint esetleg egy lassabb gazdasági növekedés vagy gazdasági stagnálás. Ha tehát az infláció a jelenlegi szinten stabilizálódik, a központi bankok nem fognak érdemben beavatkozni, és kivárják a fokozatos csökkenését. Ha viszont még jobban felpörögne az inflációs spirál, akkor a központi bankok lépéskényszerbe kerülnek, és nem marad más választásuk, mint a komolyabb kamatemelés.