Meddig bírja a Híd?

Ezen a kudarcon nem lesz mit magyarázni. Az államnyelvtörvény módosítása Daniel Krajcer álliberalizmusa miatt részlegesre sikeredett, az állampolgársági törvényt pedig tovább cipeli a hátán a koalíció, mint egy nagyra nőtt ördöglakatot. Ezeket viszont nem fogják számon kérni a választók sem a KDH-tól, sem az SaS-től, de még az SDKÚ-tól sem. Csakis a Hídtól. Ha a kisebbségi nyelvhasználati törvényt elfogadják, Bugárék kijelenthetik magyar választóik előtt: elértük, hogy a hivatalokban szóba álljanak veletek magyarul, sőt, ha erre nem hajlandók, feljelenthetitek őket, büntetést kapnak. Minden városban vagy faluban, ahol a kisebbség aránya eléri a 15 százalékot, törvény védené a magyar, vagy a ruszin, vagy a roma nyelvet. Ez lenne egyébként a Hídnak mint pártnak az alapelve és létezésének célja is, megteremteni a normális együttélés feltételeit. Ezért lett a neve Most-Híd, pedig lehetett volna akár Együttélés is, az is nagyon találó.

Nem túlzunk tehát, ha azt írjuk, a következő hónapok megmutatják, van-e létjogosultsága a szlovák–magyar együttműködés pártjának. Nem lehet ugyanis a végtelenségig a „normális, ám kicsit nacionalista” kormánypárti képviselőkre kenni a kudarcot, még ha a szavazásoknál rajtuk is bukik a dolog. Vagy el tud érni egy párt valamit, vagy nem. A többi a választókat nem érdekli, és ne is érdekelje. Teljesen mindegy, hogy egy pártnak tíz vagy ötven képviselője foglal helyet a parlamentben. Igor Matovič negyedmagával szinte mindent elér, amit akar, pedig a koalíciós szerződéshez köze sincs. Lehet, hogy el kellene lesni a módszereit.