Mečiar visszatérőben a hatalom csúcsára

A szlovákiai megyei önkormányzati választásokat Mečiar pártja nyerte, s ezzel még inkább megerősítette a pozícióját a jövő szeptemberi országos parlamenti választások előtt.

Ezt a kétségtelen tényt csupán a jelenlegi szlovák kormányfő értelmezi másképpen. Az ő kötelező derűlátása arra épül, hogy a megyei voksolások második fordulójában az előző körhöz képest is kevesebben járultak az urnákhoz. Emiatt a 22 százalékos részvételt nem tekinti reprezentatív mintának. Szerinte jövőre egészen más végeredmények is születhetnek. Mindez azonban nem több illúziónál, mert Mečiar pártja nélkül alighanem lehetetlen lesz kormányt alakítani. Nemcsak ezért, mert a HZDS ellenfelei viszálykodnak, hanem amiatt is, hogy az MKP várhatóan a szavazatok több mint 10 százalékát szerzi meg.

Arra is fényt derítettek a mostani önkormányzati választások, hogy nemcsak a Robert Fico vezette Smer, hanem az SDĽ is képes együttműködni a HZDS-szel, s ez a baloldali párt sem riad vissza a nacionalizmustól. ĺgy aztán annak a tisztességes szlovák választónak, akinek nem tetszik a KDH katolikus integrizmusa és a legtöbb jobboldali politikai tömörülés délibábos jövőképe sem, lassanként nem marad más választása, mint az, hogy szeptemberben a Magyar Koalíció Pártjára voksoljon.

Legfőbb ideje, hogy a cseh politikusok és újságírók is leszámoljanak a Szlovákiával és Mečiarral kapcsolatos fekete-fehér szemléletmódjukkal. Mert mára már nyilvánvaló, hogy tévedés volt a HZDS pártvezérét a demokrácia forrásánál gubbasztó békaként vagy Lukasenkóhoz, Milosevicshez hasonló ördögként, minden szlovákiai bajok okozójaként beállítani. Mečiar kormányfőként és pártelnökként valóban nem viselkedett demokrataként. Nagyon hosszú a bűnlajstroma. Ám a véleménynyilvánítás szabadsága és más emberi jog az ő országlása alatt – gyakran az akarata ellenére – mégiscsak érvényesült. Mindez főleg a szókimondó sajtó, a független magántelevízió, a színészek, a civil szerveződések, vagyis a bátor polgárok érdeme. Az Alkotmánybíróság többször korrigálta Mečiarék törvénytelen határozatait, habár döntéseit nem mindig vették figyelembe. Megőrizte függetlenségét az akkori államfő is.

A Dzurinda-kabinet az eltelt három esztendőben valóban kétségbevonhatatlan érdemeket szerzett a demokratikus elvek meghonosításában, a szlovákiai jogrendnek az európai normák szerinti korszerűsítésében, s a csőd szélén álló gazdaság fokozatos talpra állításában. Csak az a nagy baj, hogy ezekről az eredményekről a választópolgárok többsége nincs meggyőződve. ĺgy aztán Mečiar újabb visszatérésre készül. Annak köszönhetően is, hogy sok szlovák ember a kisebbségi komplexusát nagyképű hejszlovák harsogással kompenzálja. És rendíthetetlenül ennek megtestesítőjére, Mečiarra voksol, aki ma már nagy NATO-párti és Szlovákia európai integrációjának a leghangosabb szószólója. Visszatérése nem restaurálna semmiféle diktatúrát, mert Szlovákia sorsáról továbbra sem Vlado és még csak nem is a HZDS dönt, hanem újra csak a polgárok határoznak.

Azért az sem lesz mellékes, hogy a soron következő választási kampányban milyen szlovák erőkkel rokonszenveznek a cseh politikai tömörülések. Például a cseh jobboldal újra öszszekacsint-e Mečiarral, mint ahogy azt 1992-től öt éven át tette.A szerző neves cseh emberjogi harcos, közíró