Maximális ellentét minimálbérügyben

A Szakszervezetek Szövetsége látványosan kivonult az ülésről, majd sajtótájékoztatójukon a szakszervezeti vezetők a szociális párbeszéd végét emlegették. És a mečiari időkhöz hasonlították a jelenlegi kormány praktikáit.

Éles szavakért Milan Krajniak munkaügyi miniszter sem ment a szomszédba, megkérdőjelezte a szakszervezeti tagok számát és bejelentette, hogy új partnerek bevonását fogja javasolni a szociális dialógusba. Mint az életben oly gyakran, a dráma oka ez esetben is a pénz. Pontosabban a minimálbér, melynek jövő évi összegéről eltérő elképzelései vannak a munkáltatóknak és a szakszervezeteknek. Ez persze nem újdonság, minden évben így van, de a világjárvány gazdasági hatásai ezt a konfliktust is kiélezték. És hozzájárult a robbanáshoz Robert Fico és Erik Tomáš tavalyi törvényjavaslata is, amely a minimálbért az átlagbérhez kötötte. Ezt a mechanizmust már elfogadása előtt sok kritika érte, a legfontosabb az volt, hogy egy gazdasági válság idején túlságosan megemeli a bérköltéseket. A globális gazdasági válság pedig hamarabb megérkezett, mint bárki gondolta volna, és sok vállalkozás komoly anyagi gondokkal küzd. Ennek megfelelően a munkáltatók a minimálbér befagyasztását javasolták a 2020-as év szintjén. Vagyis jövőre ne nőne a minimálbér. Ezzel szemben a szakszervezetek ragaszkodtak az automatikus emeléshez, ami 2021-ben 656 eurós minimálbért eredményezne.

Egy jottányit sem engedtek ebből a szakszervezetek a tárgyalások során, minden kompromisszumot elutasítottak. Azonban a kormányváltás után a háromoldalú egyeztetés dinamikája megváltozott, ugyanis a Smer-kormányokkal ellentétben a jelenlegi kabinet közelebb áll a munkáltatókhoz, mint a szakszervezetekhez. Ennek ellenére a kormány több kompromisszumos javaslattal is próbálkozott, de ezeket a szakszervezetek mind elutasították. Ez a részükről valahol érthető, hiszen ha nincs megegyezés, elméletileg az új automatikus mechanizmus szerint emelkedik a minimálbér.

A szakszervezeti vezetők azonban elszámították magukat, mert a kormány a jelenlegi gazdasági visszaesés miatt akár arra is kész, hogy ideiglenesen felfüggessze ezt a mechanizmust.

A munkáltatók szervezetei és a szakszervezetek egyaránt érdekképviseleti szervezetek, ezért teljesen érthető, hogy a munkáltatók minimális emelést, míg a szakszervezetek maximális minimálbért akarnak elérni. Tárgyalni viszont csak akkor lehet, ha mindkét fél legalább valamilyen szinten kompromisszumkészséget mutat, a szakszervezetek azonban egy millimétert sem voltak hajlandóak engedni, ami annak tükrében, hogy milyen helyzetben van az ország gazdasága, nem túl szerencsés álláspont.

A kormány legutolsó kompromisszumos ajánlata 623 eurós minimálbér volt, ami még mindig majdnem 20 százalékos növekedés lenne. Vitatható eljárás azonban az is, hogy ez a kompromisszum a kormány és a munkáltatók külön tárgyalásán született, kialakításába a szakszervezeteket nem vonták be. Jó lenne, ha mindkét oldal lehiggadna, hiszen a gazdaságnak szüksége van a szociális párbeszédre: ha jól működik, a háromoldalú érdekegyeztetés stabilitást hozhat. Jó példa erre Svédország, ahol a munkáltatók és a munkavállalók bérmegegyezése már hosszú évtizedek óta a svéd szociális modell alapja.

Szlovákia ugyan messze nem Svédország, de egy konstruktív érdekegyeztető tanács egyaránt szolgálhatná a munkáltatók és a munkavállalók javát.