Márta I. szeretetszolgálat?

Márta István, a budapesti Új Színház és a Művészetek Völgye igazgatója ugyanis úgy döntött, az említett lelkes amatőrök csoportja megérett egy budapesti és egy kapolcsi vendégszereplésre. Az egészben az a vicces, hogy minden szóba került már az ügy kapcsán, kivéve azt, hogy a kalászi színjátszók produkciója milyen művészi színvonalat képvisel. A jelek szerint ez Márta Istvánt sem igen foglalkoztatja. Vagy úgy tervezi, hogy majd Kapolcson ők lesznek az „egzotikus csemege“?
Már csak arra vagyok kíváncsi, mihez kezd Márta István, ha ne adj' isten, pár hónapon belül még negyven felvidéki amatőr színtársulatot elővesz a nyelvrendőrség. Szeretettel megvendégszerepelteti mindegyiket, a Művészetek Völgye pedig átalakul a Kárpát-medencei Hányatott Sorsú Színtársulatok Fesztiváljává? Azt is el tudom képzelni, hogy ha az ügynek híre megy, az anyaországi vendégszereplés után sóvárgó felvidéki társulatok saját magukat kezdik feljelentgetni. A színmagyar programfüzetek fokozatosan ellepik a szomszédos szlovák falvakat, mint a vulkáni hamu fél Európát a hétvégén. A falusi színjátszók pedig hátradőlhetnek a karoslócán, várva, hogy lecsapjon rájuk a Világhírnév. A bírságot az arra elkülönített alapból a „magyarok“ úgy is kifizetik, az egész megszokott gyakorlattá válik. A történet következő epizódja pedig várhatóan azt a fordulatot hozza, hogy az efféle ügyek (a nacionalista szlovákokat is beleértve) az égvilágon senkit nem fognak érdekelni. Még Márta Istvánt sem. (Veres István)