Már semmi sem az, aminek látszik

Idén választási év van, ezért (is) minden eddiginél kifinomultabb támadásokra számíthatunk az online térben. A pártok érdekében is bevetik az összes eszközt, hogy megtévesszék az embereket, készülnek az álhírek, és már olyan „mesterművek” is születtek, amelyekről már a legnagyobb szakemberek is csak nehezen tudják eldönteni, hogy igaz-e, vagy „csak” a mesterséges intelligenciával előállított videóról van szó – ami kísértetiesen hasonlít az eredeti politikusra. Így már szinte mindent meg lehet tenni, olyan szavakat adhatunk egy-egy politikus szájába, amit ő sosem mondott – ez pedig elegendő arra, hogy, ha eltántorítani nem is tudják a választót, legalább elbizonytalanítani sikerülhet. És ez a cél. Láttuk már az első próbálkozásokat a tavalyi parlamenti választáson, és az még csak a főpróba volt, idén sokkal nagyobb mocsok, álhírtenger zúdul ránk. Nemcsak a hazai elnök- és EP-választáson, hanem a világ összes olyan országában – köztük az Amerikai Egyesült Államokban – is, ahol voksolni hívják a polgárokat.

Persze, a választás csak egy dolog, az emberek mindennapi életében is megjelenik az új technológia, és az idén várhatóan minden eddiginél több áldozatot szednek az online bűnözők. Akik egyre profibbak – mindenkit azzal céloznak meg, amit keresnek, amire szükségük van. Aki egy online weboldalon meghirdet valamit, azt azonnal felkeresik, hogy érdekli az áru, és fizetnek is, csak „garanciaként” elkérik az illető hitelkártyaszámát (amit sokan jóhiszeműen meg is adnak). Aki szerelmet keres valamelyik randiappon, azt álomszerű kapcsolattal csábítják (akár hetekig fűzve, sokszor már-már fanatizálva az áldozatot), hogy ilyen-olyan indokkal később pénzt kérjenek tőle – amit sokan meg is tesznek. Sőt olyan eset is van, amikor egy nőt már el kellett zárni a családi kasszától, mivel csaknem 32 ezer eurót utalt a „hódolójának” (ő egy gazdag, Irakban harcoló amerikai katonának adta ki magát), de a hazai hírekben is olvashattunk olyanról, hogy valaki több mint 100 ezer eurót utalt át így a csalónak, aki ezt követően – természetesen – fel is szívódott. És nem kevesen vannak olyanok, akik olyannyira vágynak a szerelemre, hogy a felcsillanó remény miatt akár hiteleket is képesek felvenni, hogy azt átutalják a lovagnak, hogy előbb-utóbb megvalósulhasson a hőn áhított első randevú. Nem árulunk el titkot azzal, hogy ezek a találkozók sosem valósulnak meg…

És akkor még nem beszéltünk az olyan, egyre gyakoribb átverési kísérletekről, amikor egy-egy állami hivatal, bank, számítógépes cég nevében keresik fel az áldozatokat, személyes információkat (köztük a bankkártya adatait) kérve tőlük. Amit a hirtelen jött „veszély” elhárítása miatt kérnek, és sokan be is dőlnek nekik. Ahogy nem kevesen vannak olyanok, akik rákattintanak az SMS-ben érkező kódra, állítólagos csomaggal kapcsolatban, és ott fizetnek „vámkezelés” címszó alatt. Hogy a zsarolóvírusokról, a zsarolási kísérletekről már ne is beszéljünk – ez utóbbinál nem ritka, hogy azért kérnek pénzt, hogy ne hozzák nyilvánosságra az áldozat – „titokban felvett” – maszturbálási jelenetét…

Mikor olvashattunk bankrablásról? Ugye régen. Mert a bűnözők az online térbe költöztek, és sokkal nagyobb pénzeket tudnak szerezni ott, mint egy-egy bankrablással. És a lebukás veszélye minimalizálódott. A mesterséges intelligencia pedig új dimenzióba helyezi a csalási kísérleteket, így nem az a kérdés, elér-e bennünket, hanem az, mikor. Egyre nehezebb, sőt talán lehetetlen a védekezés… Talán még nem késő egy átfogó intézkedés, amely korlátozza, szabályozza azt, ki és hogyan használhatja a mesterséges intelligenciát. Különben jön a pusztulás…