Már nem lex Mečiar

Köteteket lehetne összeállítani a választási törvény előzményeiről, hatásáról és utóéletéről szóló véleményekről. A közönségesen csak lex Mečiar névre hallgató jogszabály „életrajza“ az érintettek reagálása szempontjából három szakaszra osztható: 1. amikor a megcélzott pártok vezetői még Brüsszelig és Washingtonig hallhatóan tiltakoztak a hatalmi dölyf e megnyilvánulása ellen; 2. amikor a kikényszerített pártegyesítések után a politikai erők vezetői gyermekien örültek, hogy 9 százaléknál több a 24-27 százalék; 3. amikor a pártelnökök már legszívesebben letagadták volna, hogy Mečiar írta a törvényt.

Annyira azért nem fajult el a helyzet, hogy a kormánykoalíció Pribina Érdemrenddel dekorálta volna Mečiart, viszont a törvény visszamódosítását napjainkig húzták-halasztották. Most sajnálkozva konstatálják: elkéstünk, a megbízatás utolsó fél évében nem erkölcsös megváltoztatni a játékszabályokat. Tehát: sokáig éljen a politikai erkölcs!

Egy kommentár terjedelme nem teszi lehetővé, hogy akár vázlatosan is kitérjünk a lex Mečiar összes érintett pártra gyakorolt hatására. Azoknak a mozzanatoknak akár csak jelzésszerű felidézésére sincs mód, amelyek eredményeként létrejött, kibontakozott, rothadásnak indult, majd eljelentéktelenedett az SDK. Valószínű, hogy csak Szlovákiában lehetséges nem egészen négy év alatt végighaladni a politikai züllésnek ennyi stádiumán. Dzurinda pártja alig több mint három év alatt galoppban járta végig a politikai degenerációnak azokat a stádiumait, amelyeken az olasz testvéri kereszténydemokráciának négy évtized alatt sikerült végigaraszolnia.

A lex Mečiar által leginkább érintett másik politikai erő a Magyar Koalíció Pártja. A három magyar pártnak az új választási törvény, tehát Mečiar adta meg az egyesüléshez vezető végső lökést. Tudjuk, a szlovákiai magyar politikusok közül kik voltak azok, akik ha nem rühellik, a törvényért megéljenzik Mečiart. Az éljenzés elmaradt, sőt, az MKP élenjárói még fogadkoztak is, visszacsinálják az eredeti állapotot. Tudjuk, hogy az MKP esetében ez ma már törvénnyel se kényszeríthető ki. De még a lehetségest se teszik meg. Az MKP-ben már nyomelemekben sem találhatók platformok. Következménye ennek az is, hogy nincs, aki Budapestnek Szlovákiát is érintő szomszédpolitikai melléfogásaira beavatottan figyelmeztetne.

Lemondtak a törvény módosításáról. ĺgy az már nem lex Mečiar!