Már megint a mi emberünk

1998-ban, a választások előtt olyan mélyen voltak már a mečiari rezsim és maga az Alapító Atya fenekében, hogy a cipőjük sarka is épp csak kilátszott. A műsor nagy részét a Mečiarral való összekacsintások, az ellenzék elleni karaktergyilkosságok és a magyarok elleni, undorító, soviniszta hőzöngés tette ki.

Mondhatnánk, hogy az a kor ilyen műsorokat termelt ki. S ez így igaz, sosem volt még lejjebb a léc, mint akkor. Azok a habzó szájú, vérgőzös karaktergyilkosok, akik a „királyi tévében” dolgoztak, szépen lassan el is tűntek a süllyesztőben – itt-ott még felbukkantak, hol egy nacionalista párt listáján, hol egy underground, kis olvasottságú, alacsony minőségű lapocska hasábjain böfögték fel a kilencvenes éveket. Azokat a károkat azonban, amiket a közmédiában okoztak, hosszú évekig tartott úgy-ahogy helyrehozni, és messze nem is sikerült tökéletesen. A BBC-től még olyan messze van az RTVS, mint a hátsó kerti gyerekmedence a Riviérától.

Ám most egy fiatal, tehetséges gárda dolgozik az RTVS hírszobájában. Igyekeznek, jól vezetik őket, sok év elteltével ismét relevánsak és nézhetők a közmédia hírműsorai, egyre többen tartják őket hitelesnek. Nem szépelegnek, keményen és szakmaian mutatnak rá a disznóságokra. Ennélfogva – hogy máshogy lehetne ez Szlovákiában – célponttá váltak. Robert Fico és Andrej Danko célpontjává.

A köztévé új igazgatója valószínűleg az orosz propagandával a kelleténél bizalmasabb kapcsolatot ápoló Jaroslav Rezník lesz, hacsak valami meglepő fordulat nem történik. Rezníkkel pedig visszaköszönhetnek a régi, rossz emlékek. Persze valószínű, hogy az új igazgató ártalmatlan lesz, és nem kezd látványos vérengzésbe a közmédiánál, nem ismétlődik meg az az ámokfutás, mint a magyar királyi tévénél a Fidesz hatalomra kerülésekor. Inkább az a valószínű, hogy rajta keresztül nőni fog a Smer és az SNS puha nyomása a hírszerkesztőségre. Csak finoman, óvatosan. Csak a hangsúlyok helyeződnek át, csak másodpercek cserélnek gazdát, és lesz egy-két téma, amit óvatosabban kell kezelni. Láttuk ezt már annak idején, ó, de hányszor. Nem kérjük vissza.

A Híd Rezník ellen van, és némi konfliktust is vállal emiatt a koalíciós partnerekkel. Ez jó, igenis dicséretes. Bugár Bélának sok mindent fel lehet róni, de azt nem, hogy visszasírná a 90-es évek áporodott bűzét – ez látszott rajta akkor is, amikor Mečiarral vitázott. Az ellen azonban, hogy az RTVS igazgatói posztja politikai játszmák tárgya lett, ő sem emelte fel túlzottan a szavát. „Hat és fél százalékig verte az asztalt”, mondhatnánk, mert látszik, annyira azért nem fontos a pártnak a történet. Olyannyira nem, hogy a szlovák sajtó egy része – kombinálva és csavarva kettőt a sztorin – azt kezdte rebesgetni, hogy a titkos szavazáson egy-két hidas képviselő akár még meg is szavazná Rezníket, ha azon múlna, és akkor lehet érte kérni cserébe valamit. A Smer és az SNS ugyanis a Híd nélkül valószínűleg csak Kotlebáék szavazataiban bízhatna, az pedig a gusztustalanság netovábbja lenne – persze, láttunk mi már karón varjút.

A fenti elméletet persze Bugár és a teljes Híd-frakció tagadja, és ha valóban elvhűen szavaznak – bár erre csak a szavazatok eloszlásából következtethetünk –, az azt jelenti, hogy ebben a koalícióban nem emészt fel kivétel nélkül mindent a politikai üzletelés.

A legnagyobb baj az RTVS-mizériával azonban az, hogy ennek az egész helyzetnek be sem szabadott volna következnie, ha tényleg elvekről, szakmaiságról, a független és hiteles sajtóról beszélgetnénk, és nem arról, hogy ismét a „mi embereink” jussanak posztokhoz.