Magyarok tévedése

Még egyszer, utoljára a szombati választásokról. Óriási hibát követtek el a szlovákiai magyarok, hogy nem mentek el választani. Legalábbis három megyében. Kassán és Pozsonyban ugyanis szinte mindegy volt, a két jelölt közül ki szerzi meg a megyefőnöki posztot, mind a négy jelölt ugyanis körülbelül ugyanazt képviselte, csak más politikai térfélről érkezett. Sokkal problémásabb volt a másik három megye, Nagyszombat, Nyitra és Besztercebánya. Mindhárom megyében ellenzéki jelölt nyert, ám talán nem is ez a fontos a történetben, s Nagyszombat és Besztercebánya esetében még csak az sem, hogy kicsoda, hanem az, hogy hogyan nyerhettek.

Tekintsünk most el attól, hogy a pártok semmi stimuláló okot nem adtak a választónak ahhoz, hogy elmenjen voksolni. Az eredményeiket (ha voltak) nem prezentálták, jelöltjeik szürkék, szagtalanok voltak, és a sok primitív vita teljesen elvette a jónép kedvét. ĺgy eleve arra voltak ítélve ezek a választások, hogy nevetség tárgyává váljanak. Feltűnő viszont az aránytalanság a szlovák voksolók és a magyarok között. A fáma, hogy a magyarok egyként vonulnak a választási karámba, minimum megdőlt. Ennél egy sokkal rosszabb megállapításra juthatunk, ha megnézzük a szombati voksolás számait: a magyarok csak akkor mennek el választani, ha magyar jelölt is van. Ez a felismerés pedig tragikus. Miért hiszi a szlovákiai magyar, hogy csak a saját fajtája tud neki segíteni, hogy csak a szlovákiai magyar akar és tud tenni a régiójáért? Miközben teljesen evidens volt mindenki számára, hogy az egyik szlovák jelölt sokkal jobb a magyar számára, mint a másik.

A déli járások választási részvételi aránya alaposan elmarad a déli megyék szlovák járásaitól. Klasszikus példa Nyitra megye. Aranyosmaróton majdnem 29 százaléknyi választó akadt (kész tömeg), az Érsekújvári járásban feleannyi választó sem volt. Pedig közvetlenül az első forduló után a szlovák nagykoalíció tagjai máris bejelentették, hogy nem a Párkány melletti Ebeden kell megépülnie az új ipari parknak, hanem Nagysurányban. De az emberek ennek ellenére sem mentek el voksolni. Pedig a nagykoalíció terve nem a már hullára unt nemzetiségi kérdést feszegette, hanem arról szólt, hogy a Párkány környéki óriási munkanélküliség mégsem csökken, inkább a sokkal jobb helyzetben levő Nagysurány kaphat egy újabb lehetőséget. De az emberek nem mentek el Ján Greššót választani, így egy büdös szavuk sem lehet, ha nem lesz munkájuk. A déli járásokat oly nagyon gyűlölő Milan Belicát választották azzal, hogy otthon maradtak. Analóg példákat lehet találni Nagyszombat megyében és Besztercebányán is, de minek. Bosszút állt a választó, de kin? Leginkább önmagán, mert a politikusokon nem. Nekik a kevés szavazat is szavazat. A szlovákiai pártok pedig jobb, ha minél előbb tudatosítják: a politika bukott meg. Na és a politikusok.