Magyar minimum (Mutyiland helyett)

(A foci tabu maradhat nadrágszíjhúzáskor is: alighanem hiába durvult be a megszorításokkal Orbán Viktor Varga Mihályba csomagolva, új Fradi-stadion pedig lesz a régi lerombolása után, ceterum censeo. Kell a sok zöld-fehér szavazat is.)Ha pedig az EU kiengedi a magyar betyárt a szorítóprés alól, annak örülnünk kell, mert az ország jár jól, bárha a Fidesz áll is nyerésre – rendes hazafi mást aligha vallhat. Örömteli tehát, hogy az MSZP elnöke jelezte: nem szavaznak meg semmiféle szankciót saját nemzetük sújtására. Hátha biztató magyar minimum formálódik. Idetartozik a hatalmat sok kérdésben bíráló Schiffer András ellenzéki LMP-vezető tiltakozása Orbán Viktor nyugati leantiszemitázása, lerasszistázása ellen. Demokrata először gondolkodik, mégha ellenfelének vannak vélt/valós autokrata hajlamai – aztán nem esik hasra a saját használatú külföldi szent tehenek belpol csatatérre hajtásától. (Jó jel másik oldalról a magyar kormányfő Szatmárba zarándoklása az agyonvert ember sírjához, a nagy balos TGM tanácsát megfogadva.)

Orbánék víziója perifériánk gazdasági öntudatra ébredéséről és szabadságküzdelméről bátor, de a cél nem szentesíti a rossz eszközöket, vagyis nem muszáj tapsolni minden EU-ellenes kardcsörtetésnek, nem mindig a harc az út igazunk érvényesítéshez. Megérteni, meggyőzni, megmagyarázni: egy ilyen magyar viselkedés széles körben támogatandó volna.

Otthon, a hátországban közben Bajnai Gordon Hajdú-Bét története feszül a Fidesz nemzeti trafiktrükkjeinek; utóbbi eredeti törekvése (kevesebb helyen nehezebben beszerezni a cigit) támogatható lett volna – ha nem új politikai kegyencréteg kialakítására szolgál. Ettől amúgy az ellenzéki Együtt politikai küszködéshez finnyás, inkább médiában megrajzolandó főarca még bőven magyarázkodhat egykori nem túl szép üzleti tranzakciója miatt. Ha nem tudnak igazságot tenni, feketére kontra fehérre festve a két ügyet pártszimpátiájuk szerint, az nem baj, sőt. A liba nem az önök készülékében van. És a dohány sem az önök trafikjában. Maradjunk kívülállók, ebből adódhat össze a magyar minimum: viszlát, Mutyiland!

A szerző magyarországi publicista