Magunk alatt vágjuk a fát

Olaszországban árvizek pusztítottak, míg Spanyolországban óriási erdőtüzek tomboltak. Kanada Alberta tartományában a feljegyzések kezdete óta a legnagyobb tavaszi erdőtüzek keletkeztek. Nálunk a téli szárazságot rohamos égszakadások követték, és alig volt tavasz, már beköszöntött a nyár.

Életet lehetővé tevő éghajlatunk és környezetünk a szemünk láttára megy tönkre. Az, ami bolygónkon éppen történik, gyönyörű példája az emberi ostobaságnak. A legfelső 1% fékezhetetlen kapzsiságának kielégítése, nyersanyagjaink ész nélküli felhasználása, égetése és természetünk könyörtelen mérgezése beindította a hatodik tömeges kihalást, és felborította a klimatikus egyensúlyt bolygónkon. Noha már évtizedek óta tudni, hogy mi fog történni, ha folytatjuk ezt a játékot, mi akkor is folytatjuk.

Szerencsére vannak még emberek, akik hisznek benne, hogy meg lehet változtatni a rendszert, és meg lehet fékezni ezt a katasztrofális spirált, sőt tesznek is érte. De a nyilvános párbeszédet követve úgy néz ki, hogy legalább ugyanannyi ember van, aki nem akar semmit változtatni. Aki nem érti vagy nem akarja megérteni, hogy az, hogy az utóbbi hónapokban tömegek ragasztják magukat az úttestekre és lebénítják a forgalmat, turistáktól hemzsegő múzeumokban festményeket öntenek le festékkel és tereken szökőkutak vizét feketítik be, az az ő érdekükben, gyerekeik, unokáik jövőjének érdekében történik. És aztán vannak azok, akik kimondottan meg akarnak szabadulni a klímaaktivistáktól.

Azt, hogy a fosszilis nyersanyagokból és hasonló ipari ágazatokból meggazdagodott családok és egyének elleneznek minden változást, mert tovább akarják növelni már most mérhetetlen vagyonukat és hatalmukat, még valahogy érthető. Ők azok, akik tudják, hogy mi jön, de inkább hazudnak, mert egyáltalán nem érdekli őket az emberiség jövője, és azt hiszik, hogy majd vagyonuk által túlélik a katasztrófát. Naiv elképzelés, de legyen. Viszont az, hogy annyi egyszerű ember van, aki hagyja magát megbolondítani az olajcégek, az autógyártók és az egészből profitálni kívánó politikusok által szétterjesztett tévhitekkel, illetve az őket kizsákmányoló és életterületüket szétromboló cégek oldalára állnak, szomorú és felháborító.

A klímatüntetéseken látható tüntetőket érő erőszak és bántalmazás is felháborító, hát még az, hogy eközben a rendőrség tétlenül figyel, illetve csatlakozik, és könnygázzal próbálja a tüntetőknek megmutatni, hogy itt bizony a klímaaktivizmusnak nincs helye. Ugyanez a rendőrség és „jogállam”, ami most razziázott az aktivistáknál, évekig beavatkozás nélkül figyeli a különböző neonáci csoportokat, akik embereket gyilkolnak, és hagyja, hogy szélsőjobboldali csoportok rasszista és antiszemita szlogeneket skandálva, illetve összeeskövés-elméleteket hangoztatva felvonuljanak német városokban. De ha valaki rámutat arra, hogy a német kormány nem teljesíti alkotmányos kötelességét a lakossággal szemben, pedig kötelessége olyan éghajlat- és természetvédelmi intézkedéseket hozni, amelyek bebiztosítják a jövő generációk életre való jogát, és ezzel együtt még a fosszilis és autóipar nyereségeit is veszélyeztetik aktivizmusukkal, akkor nem tartja magát vissza a jogállam. Akkor nincs pardon.

A cégeknek nincs aggodalomra okuk. Az általuk megfizetett politikusok ügyesen kihasználják az évtizedeken át elhanyagolt iskolaügy által lebutított lakosság tudatlanságát, üres szlogenekkel hatékonyan növelik preferenciáikat. Az emberek tapsolnak és megválasztják őket.

Ezek az emberek csak akkor értik meg, hogy az éppen kialakuló fos - szilis fasizmus az ő szabadságuk kárára is megy, ha őket fogja egyenesen érinteni. De jelentős a száma azoknak is, akik még akkor is tapsolni fognak, ha a fát levágtuk és zuhanunk.