Ma Hedvig, holnap… tüntetés

És most nem elsősorban a gyakorlati akadályokról van szó: szerencsére túl nagy a bekapcsolódni kívánó szervezetek listája, oly sokan éreznek különféle okokból sorsközösséget a hét és fél éve megvert nővel. Malina Hedvig életét hét és fél éve tette pokollá Robert Fico és Robert Kaliňák, élőben közvetített televíziós adásban sikerült elkövetniük az ország történetének legszégyenletesebb karaktergyilkosságát. Az egyre zavarosabbá váló ügy fejleményeit a nyilvánosság egyre nehezebben tudja követni. Egy dolog biztos: a hatóságoknak semmi érdekük kideríteni az igazságot, két magas rangú állami vezetőt fedeznek évek óta azok kijelentései miatt – ezért nem hagyják békén Hedviget. Ha megszüntették volna a bűnvádi eljárást, az súlyos presztízsveszteséget jelentene a hatósági információkkal visszaélő és azokat kiforgató kormányfőnek és belügyminiszternek. Hedvig szerencséje a saját személyes tragédiájában ugyanakkor az, hogy ügye sokakat képes egyesíteni. Hiszen egy fiatal, akkor még egyetemista lányról volt szó, aki nem ártott senkinek, miközben őt folyamatosan bántották, befeketítették, úgy a hatóságok, mint a választott politikusok egy jól behatárolható csoportja. Hasonló, országos szolidaritás nem alakulhatott ki a szepsi romákkal, a megvert dunaszerdahelyi szurkolókkal, de még azokkal a fiatalokkal sem, akiket bőrfejűek vertek meg a nyitrai Mariatchi bár előtt. Ugyan ők is csupán „rossz időben voltak rossz helyen”, de a társadalom közönyös olvasata szerint maguknak okozták a problémákat – minek megy valaki focimeccsre, „baloldali” szórakozóhelyre, miért zajong és hangoskodik, miért nem képes úgy viselkedni, hogy ne adjon okot a megverésére? A probléma súlyát akkor tudatosítjuk, ha esetleg megtörténik velünk, hogy mi sem keressük a bajt, mégis megtalál minket. Elég rossz sarkon befordulni, egy nálunk erősebbel összeakadni, vagy éppen rossz társaságba keveredni. Hasonló esetekben egy jól működő államban az igazságszolgáltatásra hagyatkozhatunk. Itt ez nem működik. Milyen üzenet az állampolgároknak az, hogy egy áldozatot éveken át hatóságilag zaklatnak, hazugsággal vádolják, de még csak azt sem közlik, miben hazudott? Ezek után ki merné jó szívvel rábízni a hatóságokra a vagyonát, az életét, sorsának alakulását? Az ember nem bízhat a kormányban, a rendőrségben, az igazságszolgáltatásban, s az egyre-másra kipattanó hasonló botrányok csak erősítik ezt a bizalmatlanságot. Amíg a társadalom nem emeli fel a hangját, nem fejezi ki elégedetlenségét, mi tartaná vissza a hatóságokat, hogy újabb Malina-ügyeket kreáljanak? A tüntetés erről is szól. Ahogy a Hedvig melletti kiállásról, a magyar és a szlovák közösség gesztusáról egy nemzetisége miatt meghurcolt állampolgár felé, aki már az állampolgárságát is elveszítette. A szerző a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője